Képviselőházi irományok, 1910. X. kötet • 276-279 sz.
Irományszámok - 1910-276. Törvényjavaslat a véderőről
276. szám. 87 A javaslat 8. §-ának az a rendelkezése (negyedik bekezdés), hogy az utolsó évfolyam hasonló nagyságú része helyett valamely ifjabb évfolyamnak egy része helyeztessék át a hadseregtől a honvédséghez, a honvéd hadialakulások jobb minőségének az érdekében van. , A honvédségnél teljesítendő szolgálatot a honvédségről szóló törvény szabályozván, a 8. §-ban elégséges volt erre az utolsó előtti bekezdésben csupán rámutatni. <i Éppen igy a népfölkelési törvényre is rámutat a 8. §. utolsó bekezdése. Minthogy azonban azok részére, kik két évnél hosszabb tényleges szolgálatot teljesítettek, a népfölkelési szolgálat rövidebb voltában kellett ellenértéket szolgáltatni, ugyanitt azt is ki kellett mondani, hogy akik három évi tényleges szolgálatot teljesítettek, egyébként rájuk háruló néptölkelési kötelezettségüknek utolsó két éve alól, amennyiben pedig a haditengerészetnél négy évi rendes tényleges szolgálatot teljesítettek, népfölkelési kötelezettségük utolsó öt éve alól mentesek. A harmadik szolgálati évért nyújtott további recompensátió még a fegyvergyakorlatok csekélyebb száma és tartama (48. §.). Tudniillik amig a két évig tényleg szolgálók a 3., 5., 7. és 9. szolgálati évben, tehát legfeljebb négy, összesen 14 hétre terjedő fegyvergyakorlatot teljesítenek; a három évig tényleg szolgálók szolgálatuknak csak 5., 7. és 9. évében, tehát legfeljebb három, összesen 11 heti fegyvergyakorlatra köteleztetnek tartaléki szolgálatuk alatt. Egyébként a mai véderő törvény 8. §-ában az állományba vételre, továbbá a szolgálati kötelezettség kezdetére és végére vonatkozólag foglalt rendelkezések e javaslatnak a szolgálati kötelezettség teljesítéséről szóló II. fejezetének 41. §-ában foglaltatnak. A 9. §-hoz. A katonai (honvéd) nevelő- és képzőintézetekben államköltségen vagy alapítványi helyen nevelt és tisztekké képzett végzett növendékeket és katonai akadémikusokat a ma érvényes törvény 21. §-a szerint eddig is hosszabb ideig tartó tényleges szolgálati kötelezettség terhelte, hogy az államnak bizonyos időre biztosittassék azoknak a tiszteknek tényleges szolgálata, kiknek kiképzése az államnak költséget okozott. Sőt még a fizetéses helyen kiképzett tiszt is, ha kiképzése négy évig vagy ennél tovább tartott, a rendes három éven tul még egy évet tartozott tényleg szolgálni. Hiszen méltányos és igazságos, hogy az államnak a tisztképzésre fordított költségei az illetők tényleges szolgálatában némileg visszatérüljenek. De nemcsak tiszteket kell az államnak költségesen nevelni, hanem másféle katonai hivatású szolgálatokra is nevel az állam államköltségen vagy az államnak rendelkezésére bizott alapítványokon ifjakat, kiktől méltán megkövetelheti, hogy a kiképeztetésüknek megfelelő szolgálati ágban bizonyos időn át tényleges szolgálatot teljesítsenek. Igy például ösztöndijakat ad, hogy azokon egyesek katonaorvosokká képeztessék magukat, az állatorvosi főiskolán kiképez katonai állatorvosokat, s ilyenek a zenenövendékek, a hajóssuhanczok, gépész- és zenész ifjak a haditengerészetnél és igy tovább. Ezeknek hosszabb ideig tartó különös tényleges szolgálata eddig törvényben szabályozva nem volt, hanem az illetők kötelező nyilatkozattal vállalták magukra a hosszabb különös tényleges szolgálatot, tehát magánjogi alapon kötelezték magukat. Gyakran előfordult azonban, hogy egyesek, kik kötelezővel a kiképzés fejében ezt a hosszabb tényleges szolgálatot elvállalták, kötelezettségüket kijátszották azzal, hogy lemondtak rangjukról és azt a képzettséget, melyet katonai czélra államköltségen megszereztek, a polgári pályán használták föl. Különösen az orvosoknál fordult elő ily eljárás, akiknél a magánjogi alapon elvállalt kötelezettség nemcsak a katonaorvosi rangról való lemondás miatt nem volt törvényes alap hiányában kikényszeríthető, hanem azért sem, mert idősebb (28 éves) korban szerezték meg a doktori fokot, csak ez után szolgáltak mint egyévi önkéntes orvosok s a kötelezőben elvállalt tényleges szolgálati kötelezettségük egy része már az összes 12 évi szolgálati kötelezettségen túl esett. Az ilyenek ellen magánjogi alapon a rájuk fordított költségeknek per utján való visszakövetelése iránt sem lehetett eredménynyel eljárni, mert rendszerint vagyontalanok lévén, az állam követelésének behajtására nem volt remény. Ezek a tapasztalatok és a kincstár érdekeinek minden eshetőségre való megóvása tette szükségessé a javaslat 9. §-át, mely kimondja: hogy a katonai hivatású szolgálatokra államköltségen kiképzettek, vagy ebből a czélból ösztöndíjban, tanúimányi költségeik megtérítésében vagy alapítványban részesítettek az általuk szerződésszerüleg elvállalt hosszabb tartamú különös tényleges szolgálati kötelezettség teljesítésére minden esetben kényszeríthetők, még akkor is, ha ez a kötelezettség az összes szolgálati kötelezettség lejárta után érne véget. Ez az utóbbi szabály különösen fontos az orvosoknál, kik ha tanulmányaikat katonaorvosok számára létesített ösztöndíjjal végezték, a fennálló szabályok szerint hat évi tényleges szolgálatra köteleztetnek és ha két éven át klinikákra vezényeltetnek, ez által még nyolcz évi tényleges szolgálatra válnak kötelesekké, és igy összesen 14 évi tényleges szolgálati kötelezettség hárul rájuk. Egyébként az elvállalandó különös tényleges szolgálat tartama a szerint változik, hogy több vagy kevesebb költséget kell-e a különböző hivatásra kiképzés érdekében az államnak a kiképzettre forditani. Az erre vonatkozó
