Képviselőházi irományok, 1910. X. kötet • 276-279 sz.
Irományszámok - 1910-276. Törvényjavaslat a véderőről
74 276. szám. •i, . , Ez az eljárás a következő kihatásokkal jár: a) a fölösszámúként a pót tartalékba való utal ás a vél étlen esélyeitől fii ggetlenittetik és a méltánylást érdemlők részére biztosíttatik; b) a rendszeresített békelétszám, az október végéig beállott fogyatékok túlnyomó részének közvetlen pótlása folytán a lehetőséghez képest a maga teljes egészében fentartható; a későbbi hónapokban mindenesetre jóval csekélyebb mérvben beálló fogyatékoknak szabadságoltak által való fedezése a katonai érdekek sérelme nélkül előreláthatólag az összes fegyvernemeknél évente csak egyszer és pedig a rendes tavaszi kiegészítési időpontban (április 1.) fog szükségesnek mutatkozni, ami c) az őszszel állománytöbblet folytán szabadságolt egyének részére azzal a nem kicsinylendő előnynyel jár, hogy állandóbb jellegű viszonyba jutnak. Elkerülhető lesz ugyanis az a jelenleg gyakran előforduló eset, hogy a szabadságoltak alig néhány héttel szabadságoltatásuk után tényleges szolgálatra újból behivassanak. 4. Az egyévi önkéntesi kedvezmény. Több mint egy évtized óta hangoztatják mindenfelé az egyévi önkéntesi intézmény reformjának szükségességét. Nemcsak katonai, de szocziális és kulturális szempontok is igénylik ezt, mert ez az intézmény a mai alakjában a fennálló viszonyoknak nem felel meg. Ennek az intézménynek, amely annak idejében kizárólag a kulturális és közgazdasági érdekek oltalma ezéljából alkottatott, eredetileg az volt a czélja, hogy azok az ifjak, akik a közérdeket előmozdító üy hivatásra törekszenek és ebből a czélból felsőbb tanulmányokat végeznek, a hosszabb ideig tartó tényleges szolgálatnak lerovása által jövendő hivatásuk szempontjából érzékeny módon ne károsittassanak. A műveltség üy fokán álló és ily életczéüal biró ifjaktól tehát a hadvezetőség részéről joggal volt elvárható nemcsak a képesség, hanem a törekvés is arra, hogy a tényleges szolgálat alatt használható tartalékos tisztekké képződjenek. Ily módon — az érdekelteknek nemes igyekezete mellett — meg volt a lehetősége annak, hogy az alantos tiszteknek az a nagy száma, amely mozgósítás esetére feltétlenül megkívántatik, már béke idejében a költségvetés megterhelése nélkül biztosiltassék. Az egyévi önkéntesi intézmény tehát a kulturális és nemzetgazdasági érdekek oltalmát czélozta, rendeltetése pedig a tartalékos tisztek feltétlenül szükséges számának biztosítása volt. Az évek folyama alatt azonban az általános állami érdekek mellett az érdekeltek magánviszonyainak íigyelembevétele is mindinkább előtérbe lépett. Ennek következtében az intézménynek eredeti czélja mindjobban elhomályosult. Az egyévi önkéntesek legnagyobb része nem folytatja a főiskolákon (egyetemeken) tanulmányait, és a középiskolába csak azért tódulnak oly sokan, hogy annak elvégzése által az egyévi önkéntesi kedvezményt maguknak biztosítsák. Ily módon azonban ez a kedvezmény önczéllá válik és kizárólag a magánérdekek biztosítására szolgál. Ez idézi elő a középiskolai tanulók számának aránytalan megnövekedését. Ennek további folyománya az állami szolgálatra törekvők számának folytonos emelkedése, ami egyfelől a tisztviselői proletárság fejlesztését mozdilja elő, másfelől pedig igen sok embert von el a kereskedelmi és ipari pályától. Az egyévi önkéntesség intézményének ez a fejlődése a katonai érdekeket is hátrányosan befolyásolta. Miután egyre több tanintézet nyilváníttatott az egyévi önkéntesség elnyerhetése szempontjából a hazai középiskolákkal egyenlő értékűnek, az egyévi önkéntesi intézménynek társadalmi és tudományos színvonala nagyon hanyatlott, az egyévi önkénteseknek száma pedig nagyon megnövekedett, úgy, hogy az ma már a közös haderőben a 8.000-et (Magyarországon a 3.000-et) is meghaladja. Az egyévi önkéntesek számának ily rendkívüli megnövekedése pedig sok tekintetben káros. Ugyanis : 1.) A csapatoknál az egyévi önkéntesi iskolák számát egyre szaporítani kellett, mert az egyes iskolák hallgatóinak száma nagyon növekedett. Ennek folytán a kiképzéssel megbízott személyzetet is szaporítani és a kiképzési év nagyobb részére az alosztályoktól elvonni kellett. Az önkéntesi iskolák hallgatói számának fokozódó növekedése pedig a kiképzés intenzivitását és a gyakorlati kiképzés alaposságát csökkentette. 2.) Az egyévi önkéntesek az ujonezjutalékba rendes ujonezokként számittatnak be; természetes tehát, hogy az egyévi önkéntesek számának növekedése a rendes ujonezok számát apasztotta, ami az alosztályok létszámára és kiképzésére hátrányos befolyással volt ; 3.) a tartalékos tisztek, zászlósok, hadapródok és hadaprődjelöltek száma a háború esetén beálló szükség mérvét inessze túlhaladja. Ezidőszerint kétszer annyi tartalékos tisztünk, zászlósunk stb. van, mint a hányra háború esetén szükségünk volna. Ez az aránytalanság évről-évre fokozódik. Bár az emiitett elemeknek egy része, háború esetére (külföldön tartózkodás vagy a bevonulás alól való fölmentés folytán) nem áll rendelkezésre, a fenmaradók túlságosan nagy száma még mindig megnehezíti az ületőknek megfelelő alkalmaztatását. 4-) A tartalékos tiszteknek, zászlósoknak, hadapródoknak és hadapródjelölteknek igen nagy száma és ezeknek
