Képviselőházi irományok, 1910. X. kötet • 276-279 sz.

Irományszámok - 1910-276. Törvényjavaslat a véderőről

276. szám. , 133 madik tényleges szolgálatra valóban visszatartatik, a részére az összes szolgálati idő megrövidítésével nyújtott kárpótlásból ki nem zárható. De az anyakönyvi állomány legidősebb évfolyamainak ez a megfogyatkozása, mely a szolgálati kárpótlás folytán következik be, ha teljesen nem is kerülhető el, mégis csökkenthető azáltal, hogy a lehető legkevesebb évre korlátolta tik és a legkésőbb következő évekre halasztatik, amikor már a honvédség nagyobb ujonczjutalékából a honvédség nagyobb anyakönyvi állománya rendelkezésre fog állani s amikor az ott mutatkozó hiány más módon is, úgymint póttartalékosok bevonása és a népfölkelés első osztályának katonailag kiképzett egyéneiből fedezhető lesz. A haditengerészetnél a tényleges szolgálat tartama változatlanul marad és igy az anyakönyvi állomány csakis a nagyobb ujonczjutaléknak fokozatos igénybevétele utján fog emeltetni. Itt tehát, hasonlóan a közös hadsereghez, csakis azok fognak a népfölkelési kötelezettség öt évének elengedésével kárpótoltatni, kik a törvény életbelépése után soroztainak be. A negyedik bekezdés a honvéd tüzérség szervezésével van szoros kapcsolatban. A honvéd tüzérség ugyanis kezdetben csak ugy szervezhető, ha a továbbfejlesztéshez szükséges honvéd tüzérségi keretek a közös hadsereg tüzérségénél képeztetnek ki és mint kész ütegek adatnak át a honvédségnek. Minthogy azonban az emez ütegek fölállításához szükséges legénység a honvédség hadiállományát fogja szaporítani, sőt már a kiképzés befejezése után a honvédséghez fog áthelyeztetni és tényleges szolgálatának nagyobb részét is a honvédségnél fogja teljesíteni, az a legénység, mely erre a czélra szükséges, nem terhelheti a közös hadsereg ujonczjutalékát, hanem kell, hogy a honvédségét terhelje. A honvédség ujonczjutalékából erre szükséges legénységnek a hadsereghez való áthelyezése és onnan tiz havi kiképzés után való visszahelyezése azonban igen komplikálná az eljárást. Erre való tekintettel akként tervezzük a kérdés megoldását, hogy a közös haderőnek a tiz havi kellő kiképzés után a honvédséghez átadott legénysége erejéig a közös haderő ujonczjutaléka számára pótlegények, a honvédség ujonczjutaléka számára pedig jöbavételek számittatnak föl, mi által a közös hadseregben támadt hiány az ujonczállitásnál fedezetet találna, a honvédség részére pedig az áthelyezett létszámnak megfelelő számmal kevesebb ujoncz állíttatnék ki. Az utolsó bekezdés az állami lótenyésztő intézetek tisztikarának és legénységének a honvédséghez való •áthelyezésével függ össze s a javaslat 12. §-a utolsóelőtti bekezdésének rendelkezésével van összhangzásban s attól csak abban tér el, hogy a közös hadseregnek nemcsak legénységi egyéneit, hanem mindama havidíjasait is a honvédséghez rendeli áthelyezni, kik a törvény hatályba lépésének évében a legénység általános felváltásának foganatosítása után az állami lótenyésztő intézeteknek állományában maradnak. A 81. §-hoz. Ez a szakasz az uj törvény hatályba lépése előtt az egyévi önkéntességre szerzett jogigényt érintetetlenül hagyja, de az uj törvény hatálybalépése előtt besorozottak részére a törvény előnyeit is biztosítja. Különös rendelkezést foglal magában az utolsó bekezdés az egyévi önkéntes orvosokra nézve, ami ezeknek változott kiképzési módjával függ össze. Aki ugyanis az uj törvény hatálybalépése előtt tényleges szolgálatát már megkezdte (félév a katonai állományban), a ma érvényes törvény szerinti elbánásban fog részesülni, ami az általános jogelveknek is megfelel. Aki azonban az uj törvény hatályba lépése előtt soroztatott be, de tényleges szolgálatát csak a hatálybalépés után kezdi meg, annak a javaslat szerint, szabadságában áll a tényleges szolgálatot vagy a ma érvényes, vágy az uj törvény szerint teljesítenie. Aki tehát az egyetemi tanulmányok egy félévét elveszteni nem akarja, az uj kiképzési módot fogja választani. A 82. §-hoz. Már a II. rész 4. pontjában ismertettem azokat az okokat, amelyek szükségessé tették, hogy a jelenlegi törvény 32. §-ában foglalt azt a kedvezményt, hogy a tanítók a póttartalékba helyeztetnek, e tervezet megszüntesse s ehelyett a néptanítókat a honvédségnél mint egyévi önkénteseket, egy évi tényleges szolgálatra kötelezze. Ily gyökeres reformot azonban nem lehet ugrásszerüleg, úgyszólván minden átmenet mellőzésével életbe léptetni anélkül, hogy a népnevelés ügyét megrázkódásnak ki ne tegyük. Mert lehetnek vidékek, ahol tanitóhiány támad, amelyet a javaslatban foglalt reform életbeléptetése oly mértékűvé fokozna, hogy azt a népnevelés ügye nagyon is megérezné. Erre való tekintettel hét évi átmeneti idő állapittatik meg a javaslatban, mint olyan, amely alatt az ország oly vidékein, ahol tanitóhiány van, a tanítók kérelmükre igénybevehetik a póttartalékba helyezés kedvezményét, hogy eme kedvezmény hatása alatt a tanitóhiány automatice megszűnjék. Eme vidékeket Magyarországon a vallás- és közoktatásügyi ministerrel, Horvát-Szlavonországokban pedig a bánnal egyetértőleg a honvédelmi minister állapítaná meg. A javaslat 82. §-ában meghatározott hét évi átmeneti idő azonban az átmeneti rendelkezés alkalmazhatásának maximuma s nem azt jelenti, hogy ez alatt az idő alatt a póttartalékba helyezés kedvezményének fenn is kell állania. Mert ha tanitóhiány sehol sincs és a tanítók egy évi önkéntesi szolgálata ezt nem is idézi elő sehol, akkor nem is fog meghatároztatni i oly vidék, ahol 'a tanítóknak a póttartalékba helyezés kedvezményére való igényök átmenetileg elismertetik. ... -