Képviselőházi irományok, 1910. X. kötet • 276-279 sz.
Irományszámok - 1910-276. Törvényjavaslat a véderőről
276. szám. 131 meny mind a két kihágásnál az ujonczállitáson való, meg nem jelenésben áll és a különbség köztük csak abban a szándékban van, melylyel elkövettettek. Czélszerübb tehát, ha ugyanaz a fórum jár el mind a két kihágás esetében s ítéli meg azt, vájjon a cselekmény elkövetésénél meg volt-e az állítási kötelezettség elkerülésére irányuló szándék, vagy nem. Ennek a megítélésére pedig alkalmasabb az a hatóság, mely az ujonczállitási ügyekkel állandóan íoglalkozik, mint a járásbíróság, mely elé ilyen ügy elvétve kerül. A javaslat nem határozza meg azokat a közigazgatási hatóságokat, amelyek mint kihágási fórumok fognak eljárni, hanem az eljárást azoknak a hatóságoknak a hatáskörébe utalja, amelyek az e tekintetben fennálló általános szabályok szerint illetékesek, mert az ezektől való eltérésre ok nincsen. Csak Budapest székesfőváros tekintetében kellett kimondani, hogy az általános szabályokban, vagyis az 1901. évi XX. t.-cz.-ben és a büntető rendőrbiráskodás tárgyában kiadott 1909. évi 65.000. sz. belügyministeri körrendelet 1. §-ában vagylagosan megjelölt első és másodfokú két-két hatóság közül melyiknek kell eljárni. Utolsó fokú hatóságnak pedig az állam egész területére a honvédelmi ministert kellett kijelölni. Utolsó fokon az állam egész területére azért kellett a honvédelmi ministert tenni határozó fórummá, hogy a fegyveres erő érdekei az állam egész területén egységesen megvédhetők legyenek. Minthogy pedig Horvát-Szlavonországokban a törvényhatósági jogállású városokban csak két kihágási fórum van s egyéb kihágásokban a másodfokú fórum az országos kormány, az e javaslatban meghatározott kihágások második és utolsó fokú hatósága ott a honvédelmi minister lesz. A területi illetékesség tekintetében a javaslat szintén az általános rendelkezéseket emeli érvényre, szemben a mai törvény 68. §-ának hetedik bekezdésével, mely e tekintetben az általánostól eltérő rendelkezést tartalmazott s ezzel megnehezítette az eljáró hatóságok helyzetét, amelyek az illetékesség megállapításánál különböző szabályokat kénytelenek figyelembe venni. Az állam határain kívül elkövetett vétségekre és kihágásokra nézve azonban egyéb támaszték hiányában nem a tett elkövetésének helyét, hanem a tettes községi illetőségét kellett az illetékesség alapjául elfogadni. A soron kivül tárgyalást az ügyek sürgős természete követeli meg. A 78. §-hoz. A büntetőparancs intézményét az 1901. évi XX. t.-cz. 22. §-a alapján az 1909. évi 65.000. számú belügyministeri körrendelet léptette életbe. Ezt az intézményt, mely a feleknek és a hatóságoknak egyaránt könnyíti a helyzetét, a fegyveres erő elleni kihágásoknál is czélszerü alkalmazni s arra, hogy ennek az intézménynek itt is helye. van az e tekintetben fennálló szabályok szerint, ez a szakasz csak egyszerűen ráutal. A 79. §-hoz. A mai törvény 69. §-ában kifejezett azt az elvet, hogy a fegyveres erő elleni kihágások akkor is büntettetnek, ha az állam határain kivül követtettek el, a javaslat is föntartja. A büntetőjogi viszonosságnak az az alakja azonban, mely a mai törvény 69. §-ában Ausztriával szemben van megállapítva, közjogi szempontból kifogás alá esik. Visszás helyzetet teremt ugyanis az, hogy az Ausztria területén tartózkodó magyar állampolgárt a magyar törvénybe ütköző kihágás miatt az osztrák törvény alapján osztrák hatóság és viszont a magyar állam területén tartózkodó osztrák állampolgárt az osztrák törvénybe ütköző kihágás miatt a magyar törvény alapján a magyar hatóság büntesse meg. ily visszás állapotot még a viszonosság alapján sem czélszerü fentartani. Erre való tekintettel a javaslat akként oldja meg a kérdést, hogy a viszonosságot a kölcsönös büntetés helyett a közigazgatási utón való kölcsönös visszakisértetésre köti ki s a két állam kormányai között kölcsönös megegyezés alapján megállapítandó részletes szabályozást a rendeleti jog körébe utalja. Az egyik állam területéről a másik állam hatóságának kívánságára oda visszakísért egyéneket tehát az állampolgárság szerint illetékes hatóság fogja a saját törvénye szerint megbüntetni. Továbbá, hogy jelentéktelen, esetekben' ne kelljen a másik állam területén tartózkodó polgárokat a közigazgatási visszakisérteíéssel zaklatni, a javaslat kimondja, hogy a viszonosság föltétele mellett az osztrák hatóságoknak osztrák állampolgárok ellen hozott kihágási ítéleteit a magyar hatóságoknak végre kell hajtaniok. Ez a szabály eltérés ugyan attól az általános elvtől, hogy külföldi bíróságok büntető ítéleteit nem hajtjuk végre, de ez az eltérés ama kölcsönös védelmi kötelezettségnél fogva, melyben Ausztriával vagyunk, indokolt és éppen közjogi szempontból helyesebb, mint a jelenleg érvényben lévő megoldás. A szakasz ötödik bekezdése áz itt tartózkodó osztrák állampolgárokra Ausztriában kiszabott büntetések miképen való végrehajtásának módját állapítja meg. 17*
