Képviselőházi irományok, 1910. X. kötet • 276-279 sz.
Irományszámok - 1910-276. Törvényjavaslat a véderőről
276. szám. 107 a javaslat e helyett a tényleges szolgálat megkezdésének napját tűzi ki határidőül. Ez a rendelkezés feltétlenül előnyösebb az érdekelt papjelöltekre nézve, mert a tényleges szolgálatnak megkezdése elhalasztható lévén, a hittudományi tanulmányok megkezdésének végső határideje is kiterjesztetik. A harmadik pont a mai törvény 31. §-a harmadik bekezdésétől annyiban tér el, hogy a segédlelkészek külön megemlitését elmellőzi, ami egyrészt felesleges is, mert a kedvezményre való igényjogosultság szempontjából a valóságos segédlelkész is lelkésznek tekintendő, másrészt pedig visszaélésekre nyújtott módot. Teljesség kedveért ebben a pontban a papi jellegű tanárok is felsoroltatnak, mert ezek is részesitendők a kedvezményben. Lényeges ujitás az a rendelkezés is, hogy a fölszentelt papok, alkalmazott lelkészek és a papi jelleggel biró tanárok fölszenteltetésük, illetőleg alkalmaztatásuk után a póttartalék állományából (a közös hadseregéből is) a honvédség póttartalékának nyilvántartásába helyeztetnek át. Ez által az illetőknek nyilvántartása lényegesen megkönnyittetik. Ez a rendelkezés a 4. pontban is kifejezésre jut. Az 5. pont bevezető soraiban az egyházi rendek felvételén kivül a lelkészi alkalmaztatást is fel kellett említeni, hogy ez a bekezdés a bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezetek mindegyikére vonatkoztatható legyen. A jogczim igazolásának kötelezettsége ezidőszerint csak a végrehajtási utasításban szabályoztatik, holott annak kötelező voltát a törvénynek kell megszabnia. Ezt a rendelkezést tartalmazza az 5. pont első bekezdése teljes összhangban a 30., 31. és 32. §-okkal, ahol e kötelezettség szintén megemlittetik. Ennek a pontnak második bekezdése bővebb magyarázatra nem szorul. A jelenlegi törvény ily rendelkezést nem tartalmaz, ami — szolgálati kötelezettségnek megállapításáról lévén szó — a törvénynek határozott hézaga. A 6. pontnak rendelkezése a mai végrehajtási utasításból vétetett át, miután annak magában a törvényben kell helyet foglalnia. A 30. §-hoz. A jelenlegi véderőtörvény az öröklött mezei gazdaságok birtokosait megillető kedvezményre való igényjogosultságot csak'általánosságban határozza meg és a kedvezmény elnyerését a megfelelő földjövedelmen kivül ahhoz a feltételhez köti, hogy az illető maga gazdálkodjék. A javaslatnak fent jelölt szakasza az igényjogosultak kategóriáit részletesebben határozza meg, mert az első bekezdés b), e) és d) betűi alatt azokat a kategóriákat is felsorolja, amelyek ezidőszerint csak a végrehajtási utasításban emiittettek meg. Ez a mai törvénynek határozott hézaga volt, mert az ily kedvezményekre való igényjogosultságnak, illetőleg annak a tüzetes megállapítása, hogy mily birtokokat kell öröklöttnek tekinteni, magának a törvénynek feladata. Lényeges ujitása a javaslatnak az, hogy a földjövedelem nagyságának megállapításánál, illetőleg ennek mérlegelésénél a helyi viszonyokat is figyelembe vétetni rendeli, ami által a kedvezmény iránti igény elbírálásánál is méltányosobb eljárás gyakorolható. Miután ez a kedvezmény a kis birtoknak oltalmát czélozza és igy csakis hivatásos mezőgazdák jogosultak e kedvezmény élvezetére, a javaslat határozott rendelkezése szerint csakis azok tekinthetők tényleg igényjogosultaknak, akik a földet hivatásszerüleg maguk mívelik, ami természetesen nem zárja ki azt, hogy az illető ne csupán saját és családtagjai kezemunkájával mívelje a földet, hanem fogadott cselédekkel és napszámosokkal is. Ki akarja zárni azonban a kedvezményből azokat a birtokosokat, akik a mezőgazdaságnak kizárólag szellemi vezetésével foglalkoznak, a munkát pedig csupán fogadott munkaerővel végeztetik. És igy annál inkább kizárja e rendelkezés annak lehetőségét, hogy oly egyének is részesedjenek a kedvezményben, akik valamely más pályán (pl. az ügyvédin vagy kereskedőin) működnek és öröklött birtokukat bérbe adván, annak mívelésével tényleg nem foglalkoznak. A második bekezdés — a megszabott feltételek fennállása esetében — a kedvezmény élvezetét azoknak is biztosítja, akik az 1873-ik évi XXII. törvényezikk rendelkezései alá eső telepítvénynek, vagy az 1896-ik évi XXV. törvény czikk rendelkezései alá eső majorsági zsellérbirtoknak, vagy ehhez hasonló földnek a birtokába örökség utján stb. jutottak. Ez a rendelkezés a mai törvényből hiányzik és csak a végrehajtási utasításba van fölvéve. A 2. pont alatt foglalt rendelkezésnek az a czélja, hogy az igényjogosultakat kedvezményi jogezimüknek idejében való érvényesítésére szorítsa. Ma idevonatkozó törvényes rendelkezésünk nincsen, ami a végrehajtás, terén igen sok anomáliát idéz elő, mert a kedvezmény utólagos elbírálása sok Írásbeli munkát ró a polgári és katonai hatóságokra. Miután pedig igen sokan saját mulasztásuk folytán elkésetten érvényesitik kedvezményi jogczim ükét, annyival inkább szükséges az érdekelt egyéneket a kedvezmény iránti kérésnek a kellő időben leendő előadására serkenteni, mert az elkésett kérések következtében igen sokszor oly időben kell a kedvezményt megadni, a midőn a kedvezményben
