Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 221-275. sz.
Irományszámok - 1910-224. Törvényjavaslat egyes pénzforgalmi eszközök szaporitásáról
224. szám. 57 MeUéMet a 224. számú irományhoz. Indokolás az egyes pénzforgalmi eszközök szaporításáról szóló törvén} javaslathoz. Az 1892. évi XVII. törvónyczikkel megállapított koronaérték, mint egyedüli és kizárólagos törvényes érték, már 1900. évi január 1-óvel lépett a korábban érvényben volt ausztriai érték helyébe. A koronaértékben való számítás mindazonáltal még nem honosodott meg abban a mértékben, a mint az ugy a kereskedelmi, mint a magánforgalomban kivánatos volna. Ennek egyik akadályául az a körülmény tekinthető, hogy a koronaérték érméi mellett még ausztriai értékre szóló fizetési eszközök, t. i. egy-forintos ezüst, órtékórmók is vannak forgalomban. Az Osztrák-magyar bank ugyan kisérletet tett az ausztriai értékre szóló ezüst egy-forintos érméknek a forgalomból való tényleges kivonására oly módon, hogy a bankintézetekhez visszafolyt ilyen érméket többé ki nem adta, hanem a bank pénztáraiban megőrizte, a hol azok, épugy, mint a koronaértékre szóló érték- és váltópénzórmék, a bank érezkészletónek kiegészítő részeként a bankjegyforgalom érczfedezetóül szolgáltak. . Habár ez a kísérlet kezdetben kellő eredménynyel járt, annak folytatásától el kellett tekinteni, mert kitűnt, hogy a koronaértékre szóló ezüstérmék, nevezetesen az egy- és öt-koronás érmék, a melyek első sorban hivatvák a forgalomból kivont ausztriai értékre szóló egy-forintos érmék helyét betölteni, az ily névértékű érmékre irányuló szükséglet kielégítésére teljesen elégtelenek, minélfogva a pénzérmék iránti kereslet kielégitése végett az ausztriai értékre szóló egy-forintosokat újból forgalomba kellett hozni. . Az ausztriai értékű ezüst egy-forintosoknak a forgalomból való tényleges kivonása tehát csak abban az esetben volna lehetséges, ha az egy- és öt-koronás érmék mennyiségét szaporítjuk, avagy a koronaértókre szóló ezüst váltópénzérméknek egy uj nemét létesítjük. Ez utóbbi módozat elfogadására t. i. egy új érmenem létesítésére az eddigi tapasztalatokból merített az a megfigyelés vezetett, hogy a forgalomnak olyan fizetési eszközre is van szüksége, a melynek névértéke az egyés öt-koronások között foglal helyet. Ilyen fizetési eszközt képez a két-koronás ezüst váltópénzórme. A háromkoronás érme ugyanis, a mely esetleg szintén szóba jöhetne, tizedes számKépvh. iromány. 1910—1915. IX. kötet. 8
