Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 221-275. sz.
Irományszámok - 1910-245. A munkásügyi bizottság jelentése az iparüzemekben alkalmazott nők éjjeli munkájának eltiltásáról szóló 196. számú törvényjavaslatról
162 245. szám. 245. szám. A munkásügyi bizottság jelentése az iparüzemekben alkalmazott nők éjjeli munkájának eltiltásáról szóló 196. számú törvényjavaslatról Tisztelt Képviselőház! Kiragadjuk a törvényjavaslat indokolásából a kereskedelemügyi minister urnák ezt a jelentőségteljes mondását: »1904-ben meginditottam a munkálatokat arra nézve, hogy az ipari viszonyainkra vonatkozó törvényi szabályok a beigazolt szocziális eszméknek és a gazdasági viszonyainkban jelentkezett tényleges szükségletnek megfelelően módosíttassanak.« Szemléltetőbben és szabatosabban nem lehet kifejezni azt a becsületes szándékot, a melylyel e törvényjavaslat érvényt akar szerezni azoknak a szocziális igazságoknak, a melyek győztesen kerültek ki az utolsó évtizedek nagyipari fejlődésének harczaibó!. Jellemző sajátsága korunknak az, hogy a nők egyre nagyobb arányokban vesznek részt a közgazdasági élet munkájában. A törvény hoz isnak nem lehet czélja az, hogy ennek az iránynak gátat vessen. Mert azt látjuk, hogy a hol a kultúra rohamosan terjed, ott egyre növekszik azoknak a nőknek a serege, a kik éppen a kultúra eszközeinek a segítségével tudatára ébrednek annak a nemzetgazdasági értéknek, a melyet a női munka reprezentál. Ezt az értéket beleviszik ők a nemzeti termelésnek a műhelyébe, a hol sokszor nehéz munkájuk közben megfeledkeznek azokról az erkölcsi kötelezettségekről, a melyekkel családjuknak, a jövő generáczió életképességének és kiválóságának a biztosításával hazájuknak is tartoznak. A nők legnagyobb részét a fejlődő kultúrával karöltve haladó igények növekedése, a család életszínvonalának a megtartása, legtöbb esetben pedig a fenyegető ínség és nyomor kergeti a gyárakba. Nem kívánhatja tőlük a társadalom, hogy ők maguk ismerjék fel azoknak az etikai értékeknek a nagyságát, a melyeket távollétükben az elárvult otthon nélkülözni kénytelen. Az egyesekben hiányzik is az a munkásönludat, a mely a .férfimunkást jellemzi, — a munkásnőben nincs meg az az energia és szervezkedési képesség, a melylyel felismert helyzetének a javítására sikerrel törekedhessék, nem is képes áttekinteni azoknak a női munkásoknak nagy csapatait, a kik a túlfeszített munkának, olcsó munkabérnek, nehéz munkában eltöltött éjszakáknak a káros következményeit nemcsak önmagukban, hanem utódaikban is elénk tárják. Mindezt a törvényhozónak kell felismernie, a kinek számolnia kell egyben a haladó kor rohamosan változó életviszonyaival. Ne lebegjen többé ideálképen előttünk a régi patriarchális családi élet a maga poézisével, mert komoly munkában haladó, komoly eredményekre törekvő szociálpolitikának nem lehet célja a
