Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 221-275. sz.
Irományszámok - 1910-240. Törvényjavaslat a szabadalmazható találmányoknak, a mintáknak és a védjegyeknek kiállitásokon való időleges oltalmáról
116 240. szám. velünk szorosabb forgalmi összeköttetésben álló országok törvényei által e részben megállapított határidővel, az e részbeni szabályozás nemzetközi egyöntetűségéhez fűződő érdekeket is kielógiti. A hat havi határidő kezdőpontját illetőleg az alkotandó törvény el fog térni az azonos tárgyú külföldi törvények némelyikének határozmányaitól, a mennyiben a hat havi határidő a magyar törvényben a közszemlére való tényleges kitétel napjától lesz számítandó. Ez az eltérő rendelkezés czélszerűnek mutatkozik egyrészt azért, mert gyakran fordulhat elő, hogy valamely tárgy a kiállítás hivatalos megnyitásának idején még nincs közszemlére téve, ez esetben tehát az elsőbbségi határidő megrövidíttetnék, másrészt mivel ilyképen azon időre is biztositható az oltalom, a mikor a kiállítás megnyitva ugyan még nincs, de az illető tárgy már ki van állitva, s a kiállítás területén foglalatoskodó személyek azt megtekinthetik és megismerhetik. Egyébiránt ezen felfogás nemzetközi egyezmény utján való érvényesítésének kérdésével már az ipari tulajdon védelmére alakult nemzetközi Unió egyezményeinek revíziója czéljából legközelebb Washingtonban összeülő konferenczia is fog előreláthatólag behatóbban foglalkozni. A kiállított tárgyakon alkalmazott védjegyeket a törvényjavaslat a nemzetközi Unió határozmányainak megfelelően csakis az illető árúk tekintetében védi. A védjegyekre vonatkozó időleges védelem magában foglalja azt, hogy az illető védjegynek a kiállítástól számított 6 hónapon belüli használata a védjegyoltalom megszerzését nem akadályozza, nevezetesen az szabadjegy gyé nem válhat (1890: II. t.-czikk 3. §. 3. p.) s a kiállítónak az illető árúk tekintetében a védjegyre megfelelő elsőbbsége van. A szóban levő törvényjavaslat és az Unió párisi főszerződésének a bruxellesi pótegyezmény VII. czikke által módosított 11. czikke között van szövegbeli eltérés, a mennyiben ez utóbbi csak a hivatalos, vagy hivatalosan elismert kiállításokon közszemlére kitett tárgyaknak nyújt csupán oltalmat, törvényjavaslat pedig szélesebbkörű és mellőzi a kiállításoknak ilyetén megkülönböztetését. A nemzetközi egyezmény alakilag megszorító rendelkezésének átvételét azonban mellőzendőnek találtam; egyrészt azért, mert sem a hazai törvények, sem a nemzetközi egyezmények nem állapítanak meg kritériumokat arra nézve, vájjon mely kiállítás tekintendő hivatalosnak, illetve hivatalosan elismertnek, másrészt pedig azáltal, hogy a törvényjavaslat 2. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a kereskedelemügyi minister saját hatáskörében teendő vizsgálat utján úgyis esetről-esetre állapítja meg a kiállítások jellegét, az idézett egyezmény rendelkezésével elérni kívánt czélnak elég van téve. A kiállítások jellegének ily módon történő megállapítása teljes biztosítékot nyújt tehát arra nézve, hogy a nemzetközi Unióban elvállalt kötelezettségnek érvény szereztessék. Megindokolva ezennel általánosságban, részleteiben is a törvényjavaslatot, kérem annak elfogadását. Budapest, 1911. márczius hó 21-én. Hieronymi Károly s. h., kereskedelemügyi in. Mr. minister.
