Képviselőházi irományok, 1910. VII. kötet • 150-195., XX-XXX. sz.
Irományszámok - 1910-150. Törvényjavaslat az osztrák-magyar bank szabadalmának és az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződésnek meghosszabbitásáról, valamint az ezekkel kapcsolatos ügyek rendezéséről
14 150. szám. másrészt a múltban nem merült fel olyan körülmény, a mely tárgyi szempontokból, s az ország közgazdasági érdekének megóvása czóljából szükségessé vagy indokolttá tenné, hogy az önálló jegybank felállitására vonatkozó jogunkkal éljünk. A kormánynak ennélfogva az volt az álláspontja, hogy ha a jegybank ügye az ország, közgazdasága összes jogos igényeinek kielégítése mellett a jövőre is rendezhető lesz az eddigi alapokon, akkor, a hatásaikban mindig kevesebb biztossággal kiszámítható gyökeres újjitásoktól tartózkodva, első sorban is a jelenlegi alapokon kisérlendi meg a jegybank ügyének megoldását. Indokoltnak mutatkozott a múltban bevált alapokhoz való ragaszkodás a jelenlegi viszonyok között annyival is inkább, mert valutánk rendezésének 1892-ben megkezdett nagy műve még betetőzve nincs. Hátra van a kötelező készfizetések felvétele. Már pedig az erre szükséges anyagi, erkölcsi ós szellemi erők egész teljességével rendelkező Osztrák-magyar bank a pénzérték állandóságát, addig is, mig a kötelező készfizetések felvételére alkalmas időpont el nem érkezik, feltétlenül biztosithatja, s a kötelező készfizetéseknek erre alkalmas időpontban való felvétele után az ezzel esetleg járó kezdetbeli nehézségeket elenyésztetheti, ugy hogy ebből a változásból közgazdaságunkra csak előnyök fognak származhatni. Ezzel szemben önálló magyar jegybank felállitása esetén a kötelező készfizetések felvételére alkalmas időpont megválasztása nem állana módunkban, pénzünk nemzetközi értékének biztosítása érdekében alig lóvén képzelhető, hogy az önálló magyar jegybankot ne azonnal mint készfizető bankot állítsuk fel. Mert eltekintve attól, hogy kisebb gazdasági területeken a pénzérték mindig nagyobb hullámzásoknak van kitéve, mint nagyokon, önálló magyar jegybank felállitása esetén minden eszközt meg kellene ragadnunk, hogy az uj intézmény iránt nem csak a belföld, de a külföld érdekelt köreinek bizalmát is már előre teljes mértékben biztosítsuk. Ily körülmények között az önálló magyar jegybank ez idő szerinti felállításának szükségképen össze kellene esnie a kötelező készfizetések felvételével, s így a közgazdasági életnek ez a legérzékenyebb része egyszerre kettős rázkodtatásnak lehetne kitéve, holott az előrelátó közgazdasági politikának éppen arra kell törekednie, hogy a megrázkódtatások ezen a téren lehetőleg teljesen elkerültessenek. Ezekből az okokból a kormány a jegybank ügyének elsősorban az Osztrákmagyar bank szabadalmának az ország összes jogos igényeinek kielégítése mellett való meghosszabbítása útján leendő rendezése érdekében megindította a tárgyalásokat a birodalmi tanácsban képviselt királyságok ós országok kormányával, majd e tárgyalásoknak teljes egyetértéssel való befejezése után a cs. kir. ausztriai kormánynyal együtt az Osztrák-magyar bankkal. E tárgyalások eredményét képezik a tisztelettel előterjesztett törvényjavaslat és az ennek kiegészítő részét képező alapszabályok ós egyezmények. A törvényjavaslat az Osztrák-magyar bank szabadalmának meghosszabbításával összefüggő kérdéseken felül felöleli azokat az intézkedéseket, a melyek a készfizetések kérdésének rendezése érdekében szükségeseknek mutatkoznak s felhatalmazást tartalmaz arra nézve, hogy az 1892. évi XVIII. törvénycikk alapján az érme- és pénzrendszerre vonatkozólag kötött, s a két kormány által az 1910. év végére felmondott szerződés az Osztrák-magyar bank meghosszabbítandó szabadalmának tartamára meghosszabbítassék. Azok a megállapodások, amelyeket a kormány a birodalmi tanácsban
