Képviselőházi irományok, 1910. V. kötet • 74-132., I-XVI. sz.

Irományszámok - 1910-85. Törvényjavaslat a kálisókról

74 85. szám. művek létesítésének joga stb. a kálisóbányászatra is kiterjesztessenek, ós hogy e művelési ág körében is minden tekintetben (élet- ós vagyonbiztonság, munkásvédelem stb.) gondoskodás történjék a közérdek hatályos védelméről. Ennek elérését czélozza a 4. §. rendelkezése. Különösen kiemelendőnek tartom itt a kálisóbányászatnak, de egyúttal a kősóbányászatnak is bányahatósági (bányarendőri) felügyelet alá való helyezését. Eddig a sóbányák a közrendőri hatóságok felügyelete alatt állottak, a mi oly országban, a hol a bányászat feletti állami felügyeletet az egész vonalon külön e czélra szervezett szakhatóságok gyakorolják, szembeszökő anomália. Az 5. §-hoz. A szakasz rendelkezése természetes folyománya a javaslat szerint a kálisóra vonatkozólag az államot megillető kizárólagos jognak. Az is természetes, hogy a véletlen kálisó-leletórt megváltásra vagy kártalanításra igényt senki sem formálhat, de sőt a végzett munka költségének megtóritését sem követelheti, mert a munka teljesítésére az államtól megbizást nem nyert. Kivételt e szabály alól a javaslat csak arra az esetre statuál, ha az állam a létesitett kutató vágatot vagy más művet, mely a sótelepet feltárta, használati czélra átvenné. A méltányosság követelménye, hogy abban az esetben a vágat vagy más mű létesitésének költsége a vállalkozónak megtéríttessék. Egyszerűsítés kedvéért a költségek megállapítását a javaslat a bányászati közigazgatás ügykörébe utalja a jog utjának birtokon kivül való meghagyása mellett. A 6. §-hoz. E szakasz rendelkezését a sóbánya szathoz fűződő államérdek és más bányászattal szemben túlsúlyban levő közgazdasági érdek indokolja. Különben a sóbányászat és más bányászat közti gyakori kolluziótól nem kell tartani, mert tapasztalás szerint a sóképzodméayek területén a szabad bányászatnak nincs mit keresnie. Még leginkább a kőolaj előfordulása tételezhető fel a sós területeken, de egy másik törvényj avaslat a folyékony bitumeneknek is az állam részére való fentartását veszi czélba. E szakasz rendelkezésének tehát nem lehet nagyobb gyakorlati jelentőséget tulajdonítani. ' > •• ^ A 7. §-hoz. Az előző szakaszhoz adott indokolás szerint a sóképződmények területén való zártkutatmányi tórfoglalásnak az ily területek egyébkénti meddőségénél fogva alig van értelme. Előfordulhat azonban mégis oly eset főként a mai nagy mérveket öltő zártkutatmányi térfoglalások mellett, hogy valamely zártkutatmányi területen is indokoltnak mutatkozik a kálisóra való kutatás. Ezt teszi lehetővé a szakasz rendelkezése, mely minden irányban kellőképpen megvédi a zártkutatmányos érdekeit is. Hiszen az állam ily esetben