Képviselőházi irományok, 1910. V. kötet • 74-132., I-XVI. sz.
Irományszámok - 1910-85. Törvényjavaslat a kálisókról
70 85. szám. állami bányamonoyolium tárgya. a konyhasó kiséretéhen fellépő kálisókat már az eddigi jog szerint is a földbirtokos szabad rendelkezése alól kivett ásványoknak kell minősíteni. De ha nem is léteznék minálunk sómonopolium s ha nem is vindikálhatná magának az állam ezen a czímen a kálisókat: akkor is : — a külföld példáját követve — keresztül kellene vinni a kálisók tekintetében az államosítást, mert az ország érdeke, a közjó hangosan követeli azt. A kálisók nagy közgazdasági jelentősége, messzemenő mezőgazdasági és ipari használhatósága ugyanis azt a követelményt állitja homloktérbe, hogy az ország jövendő kálisóbányászata szilárd alapokon nyugodva oly irányban fejlődjék, hogy a mezőgazdaság és az ipar elegendő mennyiségben, állandóan megfelelő jó minőségben ós — a mi fődolog — minél jutányosabb árakon vehesse át a kálisóbányászat termékeit, illetve a nyers bányaterményekből készülő gyártmányokat ós keverékeket, milyenek a klórkálium, kénsavas káli, kristályos ós kalczinált kénsavas magnezia, kalczinált trágyasó, kálisalótrom, hamuzsir, klórsavas káli, kaliumkromát, timsó, ciankálium, klórmész stb., úgyszintén a nyers kálisók és az azokból készülő gyártmányok különféle vegyitekéi. A tapasztalás beigazolta, hogy a bányaszabadság, illetve a szábadipar rendszere mellett ez a követelmény nem valósulhat meg kielógitő mértékben, mert a társadalom mai gazdasági életében a kartellek, trösztök és szindikátusok önző uralma folytán egészséges szabad verseny, a kereslet és a kínálat közti természetes viszony ki nem alakulhat. Még kevésbé volna a czól elérhető a kálisók földhözkötöttsége mellett, mert a röghözkötöttsóg már magában véve is nehezítené a kálisóbányászat föllendülését s a mezőgazdaság és az ipar e rendszer mellett csak fokozottabb mórtékben érezhetné a magánkezekben lévő kálisóbányászat és káligyáripar hátrányait. : Imminens közgazdasági követelmény, hogy a kálisóbányászat és káliipar berendezkedésénél és üzleténél nem a jövedelmezőségre, nem a rentabilitás lehető fokozására, hanem a mezőgazdasági és ipari szükségletek állandó, egyöntetű és minél jutányosabb kielégítésére fektettessók a fősúly. Ez a követelmény az ősi bányaregalitás elvi alapján valósitható meg a legjobban, a hol az állam erős kézzel nyúlhat bele a kálisóbányászat viszonyainak alakulatába, erős kézzel irányithatja a káliipart és forgalmat, biztosítván különösen a fogyasztásnak átadandó nyers sók és gyártmányok állandóan egyforma jó minőségót ós a mérsékelt árakat. E törvényjavaslat korántsem czélozza azt, hogy a kálisóbányászat teréről az államinál kétségkívül elevenebb, mozgékonyabb magánvállalkozás ki szoríttassák; csak biztosítani akarja a javaslat a magánvállalkozás körében is a kálisóbánj'ászathoz fűződő közgazdasági érdekek már érintett követelményeinek érvényesülését az által, hogy a kormány belátására bizza annak elhatározását, hogy kinek és mily feltételek mellett adassék meg a kálisók felkeresésére ós kiaknázására vonatkozó jogosultság. Virágzó kálisóbányászattal a kontinensen ez idő szerint még csak Németországban találkozunk, a hol az évi nyers bányatermelés mennyisége — mint fentebb már emiitettem — megüti a 60 millió métermázsát kereken 100 millió márka értékben. Németországban is ujabb időben a legtöbb szövetséges állam a bányaszabadság elvi álláspontjáról visszatért a sók regalitására, az átruházható állami monopólium jogalapjára; így Poroszország az 1907. óv június 18-ik
