Képviselőházi irományok, 1910. III. kötet • 43-72. sz.

Irományszámok - 1910-58. A kereskedelemügyi m. kir. minister jelentése az országgyüléshez a zólyombrezó-breznóbánya-tiszolczi h. é. vasút károlytelep-kisgarami szárnyvonalának s az ezen vonalból kiágazólag a Bartelmus-féle gyárba vezetendő vontató vágánynak engedélyezése tárgyában

58. szám. 399 zatai — a mennyiben ilynemű műtárgyak az engedélyezett vasúton egyáltalában kivitelre kerülnének — kőből, téglából vagy portlandcement-betonból, tartószerkezetei pedig fából vagy vasból lesznek előállitandók; megj egyeztetvén, hogy fatartószerkezetek mellett, pillérek helyett, falazott lábazatokra állitandó íajármok is alkalmazhatók. A támasztó- és bélésfalak azon részei, melyek feltétlenül kőből lesznek készitendők, az illető szabványokban vagy épitósi részlettervekben fognak megjelöltetni, esetleg pedig rendeletileg megállapittatni. Útátjárók, párhuzamos utak, útszabályozások és állomási hozzájáró utakban, a szükséghez képest, megfelelő számú és nyilású áteresztők vagy hidak épitendők, melyek — ha azok felett nincs feltöltés, vagy ha azokra nézve más helyen eltérő megállapitás nem történik — a fahidak, illetőleg alkatrészeik anj^agnemére vonatkozólag alább álló általános kikötés betartása mellett, egészen fából is készíthetők. Feltöltés által fedett közúti műtárgyakra nézve általában véve a hasonnemű és szerkezetű vasúti áteresztőkre vonatkozólag előirt feltételek mévadók;. O30 méternél nem nagyobb nyilassal biró fedett útáteresztők helyett — alárendelt jelentőségű községi vagy mezei utakon — tölgy- vagy vörös fenyőfatömlők is alkalmazhatók. Megjeg5^eztetik idevonatkozólag, hogy állami, törvényhatósági (országos) és egyáltalán fontosabb közutakon építendő műtárgyakra nézve az érvényben levő közúti szabványtervek mérvadók. Általános érvénnyel mindazon vasúti és közúti műtárgyakra nézve, melyeknél a fentebbiekben foglalt határozmányok értelmében fának az alkalmazása egyáltalában szóba jöhet, kiköttetik, hogy hidpadlózatokhoz, valamint hidfőkhöz, hidjármokhoz, jégtörőkhöz, alapczölöpökhöz ós alaprácsokhoz, fal- és süveggerendákhoz csakis tölgy- vagy vörös fenyőfát, ékekhez pedig kizárólag csak tölgyfát szabad használni. Hidak és áteresztők, támasztó- és bélésfalak, valamint általában alapozást igénylő más ópitmények és munkák is minden körülmények közt teljesen hordkópesen, kellően szilárdan és akképen alapozandók, hogy az alapnak különösen egyenetlen ülepedése, csúszása, illetőleg elmozdulása, alámosása, felázása vagy felfagyása be ne állhasson. Mindezen követelmények szemmel tartásával az alapozások módja és mélysége minden egyes esetben a terep- ós talajviszonyoknak és a még egyébként figyelembe jövő körülményeknek, valamint egyes műtárgyakat és épitmónyeket illetőleg az azokra nézve netalán más helyen külön előirt vagy előírandó feltételeknek megfelelően — az alapgödrök kiemelése ós a felmerülő szükséghez képest esetleg a munkák végrehajtása közben fog megállapittatni. E tekintetben azonban határozottan kiköttetik, hogy a nőtt talajba O80 méternél kisebb mélységre lenyúló alapozást csak fagyálló kőzeten szabad előállítani, továbbá — még legkedvezőbb viszonyok ós legjobb minőségű talaj mellett is — csak azon különleges esetekben, mikor az illető falak minden oldalról kellően széles és a terep színvonalától mérve legalább 0-80 méter magas feltöltéssel teljesen körülfogva, illetőleg védve vannak. Az összes áteresztők és hidak, támasztó- és bélésfalak, stb. mindennemű falazatainak előállításához kizárólag csakis román- vagy — az esetről-esetre történő megállapításhoz, illetőleg elrendeléshez képest — portlandczement, homok és víz megfelelő arányú keverésével készítendő vízálló habarcsot szabad használni. A vastartószerkezetű és vasbeton műtárgyakra vonatkozó mindazon adatokat, melyek czélra szükségesek, hogy a hidtörzskönyvek az érvényben álló, vagy netalán még kiadandó szabályzatoknak ós rendeletek-