Képviselőházi irományok, 1910. III. kötet • 43-72. sz.

Irományszámok - 1910-52. A kereskedelemügyi m. kir. minister jelentése az országgyüléshez a nyitra-üzbég-radosnai helyi érdekű vasut engedélyezése tárgyában

254 52. szám. és pedig az állomások, a magasépitmények, járóművek és a gépészeti beren­dezés összes terveit, valamint az őrházkiosztási tervezetet is azon vasut­igazgatóság utján, a mely az uj helyi érdekű vasútnak üzemét kezelni fogja. Az emiitett államvasuti szabványok érvényessége tekintetében kivételnek csak annyiban lehet helye, a mennyiben az alábbi fejezetek netalán eltérő megállapításokat tartalmaznának. II. Alépítmény. A vasút alépítménye egy vágányra kószitendő. A legnagyobb emelkedés, illetve esés 100 (tiz) °/oo-ben állapittatik meg. A kanyarulatoknak a nyilt pályán 300 (háromszáz) méternél kisebb fél­átmérővel nem szabad birniok, kivéve a radosnai kőbányába vezető vontató­vágányt, a hol a legkisebb félátmórő 200 (kettőszáz) méter lehet. A vasút irány- és lejtési viszonyait a kivitel czéljaira kószitendő épitósi tervezetben a kereskedelemügyi minister engedélye nélkül nem szabad akként megválasztani, illetőleg olyképen megváltoztatni, hogy azok kedvezőtlenebbek legyenek a vasút költségelése ós engedélyezése alapjául szolgált tervekben előtüntetett, illetőleg megállapitott irány- és lejt viszonyoknál. A pályatest szabványos koronaszélessége, az alépítmény felszínében, vagyis a kavicságy alsó felületének magasságában mérve, 4­0 (négy) méter legyen. Görbületekben a töltés külső oldala a túlemelésnek és a vágány kibőví­tésének megfelelően kiszélesítendő. A töltések — azok magasságához és anyagához képest — bezárólag 2-5 m. magasságig V-fo vagy l 1 /^ lábas lejtőkkel, ennél nagyobb magasság­nál pedig legalább V-ji lábas lejtőkkel létesítendők. A bevágások lejtői általában az anyag nemének és minőségének, vala­mint a még egyébként figyelembe jövő viszonyoknak ós körülményeknek meg­felelően állitandók elő. Azonban egylábasnál meredekebbek ezen lejtők csakis erre minden tekintetben alkalmas kőzetekben fekvő bevágásoknál lehetnek. Vízszintesben vagy csekély lejtésben fekvő bevágások oldalárkai meg­felelő fenókeséssel tervezendők ós készítendők. Az anyagárkok külső lejtői egylábasnál meredekebbek nem lehetnek, azoknak töltésfelőli lejtői ellenben ugyanoly rézsüvei készítendők, mint maguk a töltések. Az anyagtermelési és lerakási helyek mindig szabályos alakkal, a föld­területek lehető kímélésével, köz- és magánérdekek károsítása nélkül és ugy létesítendők, hogy azok a közlekedésnek és vízfolyásnak, valamint a pálya­test ós tartozékai előállításának és fentartásának, nemkülönben az állomási vágányzat meghosszabbításának akadályul ne szolgáljanak vagy veszélyt ne képezhessenek, továbbá, hogy azok közegészségügyi, közrendószeti és mező­gazdasági szempontból kifogás alá ne essenek. Nem szabad anyaglerakási helyeket akként elrendezni és az anyaglerakást olyképen eszközölni, hogy az által a pályának hóval vagy futóbomokkal való befuvása előidéztessék vagy fokoztassék. Az anyagárkok és egyéb anyagnyerósi helyek mindenütt ott, a hol az lehetséges és szükséges, megfelelő mérvben és módon viztele­nitendők lesznek, olyképen azonban, hogy ez által káros vízfolyások ne kelet­kezhessenek és általában más érdekek sérelmet ne szenvedhessenek. • • . .• - t •••-.: .

Next

/
Oldalképek
Tartalom