Képviselőházi irományok, 1910. I. kötet • 1-36. sz.
Irományszámok - 1910-35. A közgazdasági bizottság jelentése "a Rumániával 1893. évi deczember hó 21/9-én kötött kereskedelmi egyezményhez tartozó 1909. évi április hó 23/10-én kötött pótszerződés beczikkelyezéséről" szóló 13. sz. törvényjavaslatról
534 35: szám. ;- T" A vámterületen p„mán Vnntin- ;; (Bosznia és Herczegövina nélkül) Szerződésszerű. „S?? V 5S ' • Év levágásra kerülő sertések darab- rumán behozatali S wf *1'™™+X„ •• •'' ;.'" • v száma kontingens o? g ZJ^ (becslés) • /o-aban 1910 ... ,\ 5,590.904 60.000 .1.07 1911 . v 5,646.813 70.000 1.27 1912 . .•.-' 5,703.281 90.000 1.58 1913 . . 5,760.314 90.000 . 1.56 1914 . . 5,817.917 90.000 1.55 1915 . . 5,876.096 120.000 . 2.04 1916 . . 5,934.857 120.000 2.02 1917 . . 5,994.206 120.000 2.00 E kimutatás arányszámai arra engednek következtetni, hogy az engedélyezett behozatal, még ba az teljesen kihasználtatnék is| a mibez pedig Rumánia állattenyésztésének jelenlegi helyzetében és azon- nehézségeknél fogva, mellyel egy ily uj természetű forgalom berendezése jár, alapos kétely fér, érezhető kedvezőtlen hatást állattenyésztésünk helyzetére ós értókesitesóre, állataink jövőbeli árképződósóre gyakorolni nem fog. Igaz ugyan, hogy a különösen az utolsó évekre engedélyezett darabszámok abszolúte véve nagy mennyiséget képviselnek. Legjobban látjuk azt akkor, ha összehasonlítjuk azon mennyiségekkel, melyet mi kivittünk Németországba, mielőtt ez 1880-ban határait elzárta és azon mennyiségekkel, melyeket Rumánia behozott hozzánk, mielőtt mi elzártuk előle határainkat. .• J . -.' Mi bevittünk Németországba 1878-ban 19'5 millió forint ós 1879-ben 16 millió forint értékű állatot. Rumánia behozott hozzánk 1879-ben 25.678 drb., 1880-ban 17.170 drb. és 1881-ben 18.000 drb. marhát. Mindkét forgalomban tehát kisebb volt, igaz hogy élő állapotban, a kivitel és behozatal, mint az, mely a szerződós utolsó éveire most Rumániának engedélyeztetett. Jelenlegi szarvasmarha-kivitelünk Németországba is, ugyancsak élő állapotban, de kisebb számokat tüntet fel, mert 1906-ban kivittünk 24.223 drb,*.ot, 1907-ben 20.853 drb.-ot,M908-ban 23.178 drb.-ot. Ismételjük, hogy az engedélyezett mérvű marhahusbehozatal közgazdasági hatása tekintetében egész határozott képet magunknak nem alkothatunk, de azért mégis egy bizonyos valószínűséggel megállapítható, hogy kedvezőtlen hatását alig fogjuk erezhetni. Még inkább áll ez a sertéshús-behozatalt illetőleg, a minek igazolására a Németországgal való sertésforgalmunk adataira bátran hivatkozhatunk. A Németországgal 1905-ben kötött állategészségügyi egyezmény 80.000 drb. sertés kivitelét teszi lehetségessé. Mind a mellett 1906. évi márczius hó i-től kezdve 1908. év végéig a szerződéses vámterületrőla Németbirodalomba csak 1.782 drb. sertést vittünk ki. Ennek az indoka csakis abban kereshető, hogy feleslegekkel nem rendelkezvén, a belföldön oly árakon voltak sertéstermékeink értékesíthetők, melyek a külföldön való értékesítésnél elérhetők nem voltak, a miből következik, hogy az esetleges behozatal a legjobb esetben csakis egy a fogyasztó szempontjából igazságos, a termelőt nem nagyon sújtó ár kiegyenlítő hatással fog bírni. A levágott állapotban behozható juhok mennyisége határozottan nagy. Tényleg csak az által lesz ez elfogadhatóvá, ha tekintetbe vessz'ük, hogy ez ellenértéke a Rumániára nézve nagy előnynyel biró ós az 1894. évi XIV. t.-czikkben számára biztosított, úgynevezett bárczás legeltetési forgalom eltörlésének. Ez minden lehető ellenőrzés daczára óriási mérvű visszaélésnek -és csempészetnek volt kútforrása és eltekintve a benne rejlő állategószsóg-
