Képviselőházi irományok, 1910. I. kötet • 1-36. sz.
Irományszámok - 1910-25. Rakovszky Béla és társai válaszfelirati javaslata
25. szám. 489 donába juttatta a haladás összes vívmányait. Mig igy egyik oldalon hihetetlen gyorsan mérhetetlen vagyon halmozódott fel kevesek kezében, addig a másik oldalon a vagyoni s az azt többnyire kisórő erkölcsi sülyedés az állam legnépesebb, a honföntartás ós védelem szempontjából legszükségesebb, magának a haladásnak, a nemzeti vagyonosodásnak nélkülözhetetlen osztályait, a kisgazdákét, iparosokét, munkásokét, a tönk szélére vitte. Egy része", nem birva már a gazdasági nyomást, folyton apasztva a nemzet vérét, tengerentúlra vándorol, a másik hazafiságában is megtántorodva, forradalommal is kész a társadalmi rendet megtámadni. Az erkölcsi züllés beláthatatlan méreteket öltött, a bűntények szaporodnak s az államot évről-évre súlyosabban terheli a közbiztonság s a törvények védelmére rendelt intézmények iontartása és szükséges szaporítása. Ennyi ós ily nagy bajok gyökeres orvoslást várnak. Beteg lóvén a társadalom egész teste, nem vezet a szükséges egészséghez . az egyes testrészek gyógyítása. A súlyos bajokat részleges alkalmi - törvénynyel eltüntetni nem lehet. Teljes megújhodás kell. Új szellem, új légkör, új hatóerő kell, a liberalizmus helyett a keresztény erkölcstan, a mely megszabja kötelességét a törvény alatt élőnek épen úgy, mint a hozójának és alkalmazójának. Csak a köz- és magán életben alkalmazott keresztény szellem terelheti helyes irányba a haladást, tisztithatja meg a kultúrát, javíthatja meg az erkölcsöket, egyenlítheti ki a társadalmi osztályok érdekellentéteit, teremtheti meg a békét, szerezhet a trónnak biztonságot, a magyar államnak nyugalmas fejlődóst. E meggyőződésünkhöz híven követeljük, hogy Felséged kormánya törvényhozói ós kormányzói tevékenységének irányitójává a keresztény elveket tegye. Egyházpolitikai programmunkatfentartva, orvoslandónak véljük az egyház jogain ós az állampolgárok lelkiismeretén ejtett sérelmeket. A hitvallásos, felekezeti iskolák támogatását és segélyezését is egyik hatásos eszköznek tekintjük azon czél elérésében, hogy az állam jobb erkölcsű, a jogrendet inkább tisztelő, az önmegtagadással és lemondással is'járó társadalmi összhang munkálására ós megőrzésére alkalmasabb polgárokat nyerjen. Nemcsak fölöslegesnek kell tehát minősítenünk a hazafias és kulturális hivatásuknak is megfelelő felekezeti s főképen katholikus iskolák államosítását, hanem épen az állam jövőjét tekintve, azt egyenesen végzetes hibának tartjuk. A katholikus tanintézetek, a legalsó és legfelső fokúak, egyaránt hagyassanak meg alapi tóik és íöntartóik kezében ós segítse őket az állam anyagi ereje, hogy tovább szolgálják azt a kultúrát, a melynek e hazában meghonosítói és hosszú századokon át egyedüli terjesztői voltak. Nagy megnyugvással értesülünk, hogy a legmagasabb trónbeszéd a katholikus autonómiának törvényi biztosítását a sürgős teendők közé sorozta. Az egymást követő kormányok annyi beváltatlan ígérete után végre reméljük, hogy ezen állandó követelésünk, a melyet soha sem szűntünk meg nyomatékosan hangoztatni, teljesülni fog. A katholikus egyház fönnálló sérelmeinek orvoslását, jogaink elismerését, a kormányzatban a keresztény alaphoz való visszatérést s hazánk keresztény restauráczióját annál is inkább óhajtjuk és várjuk, mert a kormányok által eddig folytatott, a nemcsen értelmezett szabadelvűségnek sem megfelelő politikáját, a magyar nép nem helyesli, szivében károsnak tartja ós elitéli. Hogy e felfogását a közel múlttal t szemben is számbelileg gyengébb párt képviseli, ez nem bizonyság arra, hogy az az érzés és meggyőződés a nép Képvh. iromány. 1910—1915. I. kötet. 62
