Képviselőházi irományok, 1910. I. kötet • 1-36. sz.

Irományszámok - 1910-24. Törvényjavaslat a legeltetési forgalom megtiltásáról

486 24. szám. Az állatorvosi közszolgálat államosításáról szóló 1900. évi XVII. t.-cz. az állategészség-rendőri szolgálat hatályosságát lényegesen fokozván és egyöntetűségét biztositván, a ragadós állatbetegségek ellen való védekezés fejlesztése során kiváló súly helyeztetett arra, hogy a betegség megállapításával kapcsolatosan a betegség honnan való eredete és terjedésének iránya is lehetőleg pontosan kinyomoztassék. Az országban 1903-ban nagy mértékben elterjedve volt ragadós száj- ós körömfájás Rumániából eredt, a mire nézve az 1901. és 1902. években a legeltetési forgalom utján történt kórbehurczolások számos esete kétséget kizáró konkrét bizonyítékokat szolgáltatott. De ezt, ós még az 1896. évi járványt is megelőző időkben tett tapasztalatok egybehangzóan azt mutatják, hogy a mintegy hét évenként ismétlődött nagy járvány rendszerint Rumániából eredt és pedig az emiitett legeltetési forgalom vagy a csempészetek utján történt kórbehurczolásokkal. Ekónt nemcsak ismételten meghiusittatott a betegség elfojtása érdekében hozott súlyos áldozatok sikere, hanem a behurczolt és igen gyakran eltitkolt betegségnek a határszélről az ország nagy területeire történt elterjedéséből gazdáinkra és egész közgazdaságunkra szinte kiszámíthatatlan mérvű súlyos károk háramlottak. Ennek a káros állapotnak és a fentjelzett visszaéléseknek lehető gyökeres megszüntetése czéljából és miután az 1906. és 1907. években átmeneti intézkedésként kiadott rendeletekkel az érdekeltek figyelmeztetve lettek arra, hogy a honi bárczás állatok Rumániából való visszabocsátása nem fog többé megengedtetni: az emiitett állandó veszélyek elhárítására immár elodázhatatlan szükségként az 1907. évi május 24-én kiadott 4.718/eln. számú földmivelósügyi ministeri rendelettel, a fenthivatkozott kereskedelmi egyezmény pótczikkének 6. pontjában kölcsönösen biztosított autonóm szabad rendelkezési jog alapján, ezen legeltetési és teleltetési állatforgalom, egyelőre ideiglenes hatálylyal való beszüntetése, illetőleg megtiltása iránt intézkedés történt. Nehogy pedig az érdekeltek önhibájukon kivül esetleg károsodhassanak, kizárólag méltányossági okokból 1907. évi október 24-én általános engedélyt nyertek arra, hogy azok a magyarországi állattulajdonosok, a kik még érvényben levő legeltetési bárczák jogos birtokában voltak ós honi állataikat ilyen bárcza alapján és az előirt eljárás mellett hajtották ki Rumániába, a szóbanforgó állatokat legkésőbben 1907. évi november 30-áig visszahozhassák, részletesen megállapított állategészsóg-rendőri ellenőrzési eljárás mellett, kifejezetten hangsúlyozhatván egyúttal, hogy az emiitett határidő semmi körülmények között sem hosszabbittatik meg. Ezen általános engedély alapján tényleg 3615 darab szarvasmarha és — daczára annak, hogy az emiitett engedély minden egyes érdekeltnek a legrövidebb utón haladéktalanul kózbesittetett ós hogy a nyilvántartás szerint több, mint 83 ezer drb juhra volt akkor bárcza érvényben a visszabebocsátásra — tényleg csak 5695 darab juh került behozatalra, mert a bárczákon szereplő, állítólag a »határszólen« való legeltetésre kihajtott juhok túlnyomó része nem is volt az itteni juhos gazdák tulajdonában és mert a Rumániában levő szóbanforgó juhnyájak a mondott időben jórészt Rumánia belsejében, különösen a Dobrudzsában legeltek, nem pedig a határmenti legelőkön. A fentebb ismertetett tilalmi rendelkezés indokolt ós elengedhetetlenül szükséges voltát mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy a betegsógbehurczolások esélye az emiitett időponttól kezdve mindinkább csökkenvén, az 1908. ós 1909. évben az országnak a Királyhágón túlfekvő részében a ragadós szái- ós körömfájás ujabb esetei többé elő nem fordultak és hogy végre