Képviselőházi irományok, 1910. I. kötet • 1-36. sz.

Irományszámok - 1910-15. A képviselőház által kiküldött bizottság válaszfelirati javaslata

15. szám. 461 nek végrehajtása számos érdeket mélyen érint, a viszonyok által megenge­dett legkorábbi időpontban léptessük életbe. Felséged kormányának azt a törekvését, mely az állami üzemek jövedelmezőségének fokozására irányul, megelégedéssel veszszük tudomásul; valamint bizalommal várjuk azon ki­látásba helyezett intézkedéseket, melyekkel, a kormány közgazdasági éle­tünknek ujabb lendületet kivan adni, és ezzel az állami jövedelmek termé­szetes növekedését reméli elérni. Ezen körülmények közt rokonszenvesen fogadjuk a nyugdíjügynek és nevezetesen az özvegyek ós árvák méltányosabb ellátásának előkészitését. A bankügy rendezése tovább nem halasztható. Elismerve azon nagy szolgálatokat, melyeket az osztrák-magyar bank hiteligényeink kielégítése ós valutánk állandósága és biztonsága tekintetében a múltban tett és méltá­nyolva azon előnyöket, melyeket a jövőben is nyújtani képes, nem kívánjuk az önálló bank felállítására nézve fennálló kétségtelen jogunkat érvényesí­teni, hanem hajlandók vagyunk az osztrák-magyar bank szabadalmának meg­újítására, ha ez a nemzet minden jogos érdekének megóvása mellett eszkö­zölhető. Nem hallgathatjuk el azonban, hogy a bankügygyei kapcsolatosan egy igen fontos kórdós vár elintézésre. A legmagasabb trónbeszéd is jelzi a valutaügy betetőzésének szükségét. A készfizetések fölvétele egyaránt életbe­vágó érdeke a monarchia mindkét államának; annak parancsoló szükség nélkül való halogatása a monarchia prestigeén, nemzetközi állásán ejt csor­bát. Az ország közvéleménye osztatlanul a készfizetések felvétele mellett nyilatkozott, és nekünk azt erélyesen kell követelnünk, annál is inkább, mert azok a föltételek, melyekhez a törvény a készfizetések fölvételét kötötte, már évekkel ezelőtt bekövetkeztek, s mert annak további halasztása, alap­jában ingatná meg azok véleményét, kik a jegybank közösségét hazánkra nézve előnyösnek tartják. Sürgős szükségnek tartjuk, hogy a Romániával még a megelőző magyar kormány közreműködésével kötött szerződés mielőbb beczikkelyeztessék, és nem zárkózunk el attól sem, hogy kereskedelmi viszonyaink a többi balkáni államokkal a nemzeti gazdaság jogos szempontjainak figyelembevételével rendeztessenek. A konzuli bíráskodásról szóló törvény meghosszabbításához, mint a mely fontos feladatának eddig megfelelt, készséggel hozzájárulunk. A Horvát-Szlavonországokat érintő kérdéseket illetőleg osztozunk Fel­séged azon reményében, hogy sikerülni fog azokat, a magyar birodalom érde­keinek teljes megóvása mellett, törvényeink szemmeltartásával, az igazság ós méltányosság elvei szerint megoldani. Reméljük ezt annál inkább, mert, bennünket az 1868 : XXX. t.-czikk alapján létesítendő minden egyezségünk­nél, mint eddig, úgy ezentúl is, a testvéri jóindulat fog vezetni. Magyar­ország mindig melegen óhajtja a társországok felvirágzását, s azért mindig elmegy a méltányosság végső határáig. Kedvező föltevésünkben megerősít bennünket az a biztos remény, hogy ezen jóindulatunk Horvát-Szlavonorszá­gokban is elismerésre fog találni, s igy meg vagyunk győződve, hogy a tár­gyalások a mindkét részre nézve kívánatos eredményhez fognak vezetni. A belügyi reformok terén megoldásra váró nagyfontosságú választójog kérdését, a szabadelvű demokratikus haladás szellemében, az általános választó­jog alapján, készek vagyunk megoldani, a mennyiben a társadalom értelme­sebb elemeinek jogos befolyása és a magyar állam egységes nemzeti jellege kellő biztosítékokkal vétetik körül. A magyar nemzet mindig őszinte oda­adással állt a szabadelvű haladás szolgálatában, de mindig meg tudta találni

Next

/
Oldalképek
Tartalom