Képviselőházi irományok, 1910. I. kötet • 1-36. sz.
Irományszámok - 1910-12. A kereskedelemügyi m. kir. ministernek a M. Kir. Központi Statisztikai Hivatal 1910. évi munkaterve tárgyában az országgyűlés elé terjesztett jelentése
148 12. szám. Figyelmeztetés. Az 1807. évi XXXV. t.-cz. 13. §-a értelmében az, a ki tudva hamis vagy valótlan adatokat vall be, kihágást követ el, s annyiszor, a mennyiszer 100 koronáig terjedhető pénzbüntetései büntetendő. Tudnivalók a 6. a) rovat és a 7. rovat kitöltésére* 1. A tanuld anyanyelvének a valósághoz Mven azt a nyelvet irja he, a melyet magáénak vall s a melyen légióiban és legszívesebben beszél. Ennélfogva megjegyzendő, hogy ámbár az anyanyelv a legtöbbször azonos azzal a nyelvvel, a melyet ki-ki gyermekkorában s rendszerint az anyjától sajátított el, ezzel még sem esik mindig össze, mert nincs kizárva az a lehetőség, hogy a tanuló anyanyelve más, mint az anyjáé, különösen ha az iskolában vagy egyéb érintkezés által az anyjáétól különböző, más nyelvet sajátított el. 2. Az atya, gyám vagy más eltartó foglalkozását az általános gyűjtőnevek kerülésével tüzetesen kell megnevezni. Ehhez képest tehát: a) Az őstermelő osztályhoz tartozó izülők vagy más gondviselők állásának és foglalkozásának megjelölésére a következő kifejezések alkalmazhatók : nagybirtokos, nagybérlő (1000 kat. holdnál nagyobb birtokkal, illetőleg bérlettel), középbirlokos, középbérlő (100—1000 kat, holdnyi birtokkal, illetőleg bérlettel), kisbirtokos, kiibérlő, kisbirtokos — napszámos, kisbérlő — napszámos (kik 100 kat. holdnál kisebb saját, illetőleg bérlett földjük művelése mellett napszámba is járnak), földmívelési napszámos, továbbá a gazdasági és erdészeti tisztviselők a minőség közelebbi megjelölésével: tiszttartó, számtartó, kasznár, ispán, főerdése, erdész, stb., gazdasági cseléd. A birtokosok és bérlők megkülönböztetésénél a családfővel közös háztartásban élő házastársak és a kiskorú családtagok birtoka illetőleg bérlete együtt veendő számításba. Ily általános megnevezéseket, mint őstermelő, földmívelő, földmíves, földész, gazdálkodó, bérlő stb. föltétlenül kerülni kell. b) A bányászat, ipar, kereskedelem és forgalom körébe tartozó foglalkozásoknál (ide értve a megfelelő állami, törvényhatósági, egyházi stb. üzemeket is) a megnevezésből a bányászati, ipari, kereskedelmi, illetőleg forgalmi ágnak s egyúttal annak is okvetlenül ki kell tűnnie, hogy az illető szülő vagy más gondviselő foglalkozását mint önálló, vagy mint alkalmazott űzi-e, s utóbbi esetben mily minőségben ? ^Bányász, iparos, gyáros, kereskedő, ügynök, magántisztviselő, gyári munkás, iparossegéd« stb. kifejezések helyeit alkalmazandók tehát: szénbányában altiszt, önálló szabó, üveggyáros, vasgyárigazgató, önálló vegyeskereskedő, önálló gabonaügynök, gabonakereskedő utazója, lakatossegéd, dohánygyári felügyelő, takarékpénztári könyvelő, vasúti főmérnök, hajóskapitány, posta- és távirótiszt, bérkoosltulajdonos, stb. c) A közszolgálat és szabad foglalkozások ágába tartozó foglalkozásoknál is mindenkor pontos, részletes megnevezés szükséges. Ae >állami tisztviselő, megyei hivatalnok* kifejezések nem elégségesek, hanem a foglalkozást, állást, illetőleg alkalmaztatást közelebbről meg kell jelölni, mint pl.: törvényszéki aljegyző, pénzügyi titkár, alispán, kórházi főorvos, magánorvos, ügyvéd, ministeri főmérnök, gyógyszerész, közjegyző, körjegyző, stb. d) A magánzókat, járadékosokat, tőkepénzeseket, házbirtokosokat csak azon esetben kell e néven kimutatni, ha tulajdonképeni kereső foglalkozással egyáltalában nem birnak, hanem tőkéjükből, nyugdíjukból, járadékukból, illetőleg házbirtokuk jövedelméből élnek. M. kir. központi statisztikai hivatal.
