Képviselőházi irományok, 1906. XXXIV. kötet • 1150-1196. sz.
Irományszámok - 1906-1150. A kereskedelemügyi m. kir. minister jelentése a magyar királyi államvasutak áruszállitási díjkedvezményeiről
2 1 ISO. szám. szállítására, végül a vasutak önkezelési küldeményeire a kölcsönösség alapján érvényesített önköltségi jellegű szállitási díjkedvezmények. A csatolt összeállításból az egyes díjkedvezmények mibenléte és engedélyezésének indoka vehető ki, míg a díjszabásszerű rendes díjtételekkel szemben nyújtott engedmények százalékos mérvének és számszerű összegének megitélhetésére a tisztelettel ide csatolt B., C. és D. jelzésű három melléklet szolgál, melyek közül a B. jelzésű melléklet a m. kir. államvasutak helyi árúdíjszabásának alapjául szolgáló egységtételeket és kezelési illetékeket, a C. jelzésű melléklet az ezen egységalapokon kidolgozott rendes díjtételeket, a D. jelzésű melléklet pedig a díjmérsékléseknél tekintetbe jövő egyes áruosztályok díjtótelei között mutatkozó különbözetek mérvét (százalékokban kifejezve) tartalmazza. A m. kir. államvasutak vonalain jelenleg fennálló fontosabb szállitási díjkedvezmények nagy része a hazai kereskedelem, ipar, gazdasági termelés és állattenyésztés támogatása, illetőleg a hazai termelési felesleg kivitelének előmozdítása., nemkülönben a fiumei kikötő forgalmának fejlesztése érdekében engedélyeztetett és csak csekély számú díjkedvezmény engedélyezésénél voltak főleg vasutpénzügyi szempontok irányadók. Az egyes áruszállítási díjkedvezmények utján a rendes díjtételekkel szemben nyújtott engedmények mérve nem egyszer tetemesnek tűnik fel, és ezen engedmények összege együttvéve tényleg elég jelentékeny, a mennyiben a díjengedmények évi összege megközelítő számítás szerint mintegy 5 l /2—6 millió koronát tett ki. Figyelembe veendő azonban, hogy ezen engedmények nem jelentik egyszersmind az egyes szállitási díjkedvezmények engedélyezéséből a m. kir. államvasutakra háramló pénzügyi áldozatok mérvét, mert sok esetben a szállitási díjkedvezmény hiányzó forgalom megteremtésére, vagy a meglévő forgalom növelésére szolgál, más esetekben pedig a forgalmi ós versenyképességnek oly fontos tényezője, melynek megvonása vagy korlátozása a versenyképesség csökkenését vagy teljes megbénulását, következésképen az általa érintett szállítmányok mennyiségének apadását vagy teljes elmaradását, esetleg a forgalomnak a vasutintózetre nem kedvező irányváltoztatását vonhatja maga után ós a m. kir. államvasutak tiszta bevételét a magasabb rendes díjtételek alkalmazása daczára ajelenleginél kedvezőtlenebbül alakithatná. Az áruszállítási díjkedvezmények lényegükben véve a gazdasági élet változó szükségleteinek kiegészítésére nem mindig alkalmas díjszabási rendszer hézagainak kitöltésére szolgálnak és a rendes díjszabások kiegészítő részét képezik, a melyek nélkül tehát czéltudatos közgazdasági politikát folytatni alig lehetne. Bármely indokból engedélyeztetik is valamely szállitási díjkedvezmény, a leszállított viteldíj mindig a korábban alkalmazott viteldíj helyébe lép, mi mellett, tekintve, hogy az üzleti kiadások jelentékeny hányada független a forgalom nagyságától és a szállítás önköltsége annál inkább csökken, minél inkább emelkedik a forgalom — a fentemiitett, törvényileg biztosított önköltségi díjkedvezményektől eltekintve — a díjkedvezmények engedélyezésének alapjául általában azon várakozás szolgál, hogy a vasút tiszta bevételei a forgalom emelkedése következtében az alacsonyabb díjtételek mellett is kedvezőbben fognak alakulni. Ezen okokból az áruszállítási díjkedvezmények költségvetési előirányzása, vagy azok pénzértékének utólagos elszámolása úgyszólván lehetetlen. Ha azonban a tényleges áldozatok nagyságának pontos kipuhatolása nem is lehetséges, tekintve, hogy e díjkedvezmények nagy tömegű árúforgal-
