Képviselőházi irományok, 1906. XXXIII. kötet • 1115-1149., CLXXV-CLXXX. sz.

Irományszámok - 1906-1120. Törvényjavaslat a telepitésről, az ingatlanfeldarabolásról és egyéb birtokpolitikai intézkedésekről

142 1120. szám. Az e részben javasolt 500 kataszteri hold, illetőleg a telep azon részének egyharmada, a mely a közczélokra átengedendő terület leszámítása után fenmarad, azt hiszem megfelelő lesz, mert 500 kataszteri hold föld hozama szakszerű kezeléssel még kevésbbé jó minőségű talajon is képessé teszi a középbirtokos telepest a közélet által kivánt vezető szerepre, termékenyebb talajon ily nagy területen pedig több középbirtokos telepes is megélhet. A mi pedig a telep területének egyfelől a gazdálkodó és munkástelephelyek részére, másfelől a középbirtokos telephelyek részére való felosztásánál javasolt aránvt illeti, ezen arány mellett a telepités nem fog a rendeltetésével ellentétes képet nyerni s mégis sikerül a középbirtokkal járó rendkívül fontos érdekek kellő kielégitéséről is gondoskodunk. Megtörténhetik azonban, hogy a telepitósi területnek kétharmad részére nem jelentkezik elég gazdálkodó vagy munkástelepes. Ily esetben el kell tekintenünk a fenti korlátozástól, mert ha a népesedés hulláma egy bizonyos területet ellepni nem bir, akkor ott a középbirtokos elem a kisebbek sérelme nélkül bátran foglalhat a rendesnél több területet. Viszont a hol ujabb középbirtokra szükség nincs, mert a telep szomszédságában aránylag már elég középbirtok van, ott ujabb középbirtok alakítása a birtokmegosztási viszonyok hátrányával mit a javaslat elkerülni óhajt. Az erre vonatkozó felhatalmazást adja meg a §. utolsó bekezdése. Az utóbb emiitett rendelkezések tágkörű felhatalmazást adnak a ministernek. Ennek ellensúlyául a §. elrendeli, hogy a közópbirtokos telephely részére meghatározott területet csak-az országos telepítési tanács meghallgatásával • lehet nagyobbítani. 11. §. Az 1894 : V. t.-cz. a beltelkek nagyságát s az egyes telepeseknek adandó terület maximumát és minimumát számszerűleg meghatározta. A javaslat ettől eltérően ugy a beltelkek, mint a külsőségek területének meghatározását a telepítési hatóságra bizza. Ugy ennél, valamint annak a meghatározásánál is, hogy a belsőség a külsőséggel összefüggően (tanyarendszer szerint) vagy elkülönítve, a külsőség pedig egy vagy több tagban hasittassék-e ki, a javaslat csak azt tartja szükségesnek irányításként kimondani, hogy ezeknél a kérdéseknél a telepítés körülményei s a helyes gazdálkodás követelményei döntseüek. Az eddigi tapasztalatok is azt mutatják, hogy bizonyos területeket csak tanyarendszer szerint lehet jól betelepíteni, míg másutt épen a telepítési czél kívánja meg azt, hogy a belsőségek külön, pl. a régi község tőszomszédsága-. ban jelöltessenek ki. A beltelkek területének nagyságára nézve is helyesebb mellőzni a tételes megállapítást, mert a helyi viszonyok ós körülmények mérlegelése elől itt sem tanácsos elzárkózni, már csak azért sem, mert ugy lehet, hogy — ha a területnagyságot tételesen megállapítjuk — a belsőségek elhelyezése az e czélra legalkalmasabb területen egyik-másik helyen talán éppen azért lenne lehetetlen, mert a megállapított területnagyságot az utolsó négyszögölig meg kell tartani. Természetes, hogy a beltelkek kiosztásánál mindig az lesz a lényeges szempont, hogy a felhasználható területen minden telepes olyan beitelket kapjon, a milyenre azon a vidéken, az ott szokásos vagy lehető gazdálkodás mellett egy gazdálkodónak szüksége van s a milyennek kijelölését a közegészségügyi, tűzrendószeti stb. tekintetek szükségessé teszik. Ettől a fel-