Képviselőházi irományok, 1906. XXXIII. kötet • 1115-1149., CLXXV-CLXXX. sz.

Irományszámok - 1906-1120. Törvényjavaslat a telepitésről, az ingatlanfeldarabolásról és egyéb birtokpolitikai intézkedésekről

130 1120. szám. esetén a földet megmunkálójához fűzik. Már pedig ezek a motivumok éppen a telepítésnél, a hol az erkölcsi súlyra és tartalomra is vigyáznunk kell, nagyon lényegesek. Ez oknál fogva a javaslat a haszonbéres telepitóst csak ideiglenesen engedi meg. -Az állami járadéktelek-alakitással módot akarok nyújtani arra, hogy a birói árverésre kerülő ingatlanokat ott, a hol magasabb közérdekű szempontok kívánatossá teszik, az önhibáján kivül eladósodott birtokos vagy hozzátartozói részére megmentsem. A járadékrendszer elméleti fejtegetése mindenesetre túlesik egy törvényjavaslat indokolásának keretén és elég, ha e tekintetben arra az irodalomra utalok, mely e kérdés körül a legutóbbi években keletkezett. A járadékrendszer elméleti igazolása, hogy tudniillik a földbirtok nem tőkét, hanem járadékot szolgáltató minőséggel bir, a törvényhozó előtt a járadék gyakorlati kivihetőségével és hasznosságával szemben ugy is másodrendű. A járadékrendszert, mely hazai jogrendünkben eddig ismeretlen volt, az ujabb időkben Poroszország és Anglia már elfogadták, holott valószínű, hogy a mezőgazdaság szolgálatában ott mégis több töke van, mint nálunk. E javaslat szerint a járadéktelekké alakítás abból áll, hogy a vevő tulajdonul megszerzi az ingatlant, de a teljes tulajdon e megszerzésével szemben állandó évi járadékot köteles az eladónak fizetni, a mely az illető ingatlan tiszta hozadéka alapján állapittatik meg. A járadék ellenében vásárló tehát az adás-vétel megkötésekor és az állandó járadék szolgáltatásában tőkét nem fizet; innen van, hogy a járadékszolgáltatás a vevőre nézve rendszerint könnyebb, mint a vótelári tőkének s kamatainak fizetése. Nyilvánvaló, hogy a járadék ellenében való vétel külsőleg az örökhaszonbérlethez (emphyteusis) igen hasonlít; jogilag azonban az a nagy különbség, hogy amig az örökhaszonbérletnél a föld használója csak a használati jogot szerezte meg és ennek fejében ós tartamára teljesit a föld tulajdonosának bizonyos visszatérő szolgáltatást (örökhaszonbért), addig a járadékteleknél a föld használója ennek tulajdonát is megszerezte s a megszerzett tulajdon fejében fizet a másiknak (a volt tulajdonosnak, járadékra jogosultnak) bizonyos állandóan viszatérő szolgáltatást (járadékot). Épen ezért az örökhaszonbérletnél az évi örökhaszonbéren (canon) felül még laudemiumot is kellett fizetni az örökhaszonbérlet minden átruházásánál, a mi világos elismerése volt annak, hogy az emphyteuta csak használatot szerzett. Lényeges különbség a két intézmény közt az is, hogy az örökhaszonbérlet szabály szerint megválthatatlan, vagyis mint már az elnevezés is mutatja, örökös haszonbérleti szerződés volt, tehát az évi canont megszüntetni nem lehetett. A járadék ellenben bármikor részben vagy egészben megváltható, a mi által az egyéni tevékenységnek, szorgalomnak tág teret nyújt, munkakedvet gerjeszt, kitartásra buzdit. A javaslat szerint a járadékbirtokot terhelő évi járadék nemcsak megváltható, még pedig akár részben, akár egészben, hanem a felek megegyezése esetén törleszthető is. Ekként a járadókbirtokot vásárló szinte észrevétlenül szabadul a járadékfizetés kötelezettsége alól. Kétségtelen, hogy a törlesztéses járadék és a törlesztéses jelzálogkölcsön közel állnak egymáshoz; de a járadék a birtok egész értéke erejéig, a törlesztéses jelzálogkölcsön pedig csak az érték meghatározott hányadáig (többnyire csak feléig, vagy legfeljebb kétharmadáig) terheli az ingatlant. További gyakorlati különbség a kettő között az, hogy a törlesztéses jelzálogkölcsönnek rendszerint egész