Képviselőházi irományok, 1906. XXXIII. kötet • 1115-1149., CLXXV-CLXXX. sz.

Irományszámok - 1906-1115. A zárszámadás-vizsgáló bizottság jelenteése a "m. kir. állami számvevőszék jelentése az 1906. évi zárszámadásokhoz" tárgyában

6 1115. szám. vetkezett csökkenése az állami zárszámadásokban számszerűleg kimutattassék. A kereskedelemügyi minister ur 49.653/906. sz. válasziratában — a mely az állami számvevőszék 1906. évi jelentése kapcsán részletesen van ismertetve — kifejtette azokat az okokat, a melyekből ezt a javaslatot gyakorlatilag kivihetetlennek tartja. A bizottság helyeselte a kereskedelmi minister urnák ezen válasziratban elfoglalt álláspontját, azonban viszont megnyugvással vette tudomásul a minister urnák a bizottság előtt e tárgyban tett ama kijelentését, hogy a nagyobb refactiák engedélyezése előtt a kereskedelmi ministerium immár a törvényhozásilag szervezett tarifabizottságot mindig meghallgatja és ezentúl évrőlévre külön jelentésben fogja a törvényhozásnak előterjeszteni az előző számadási évben engedélyezett díjkedvezményeket. Annál nagyobb megnyugvással vehettük tudomásul a kereskedelemügyi minister ur eme bejelentéseit, mert az általa kilátásba helyezett eljárás által teljesen eléretik az a czél, a melyet az állami számvevőszék elnökének javaslata helyesen kitűzött, hogy t. i. a törvényhozás az ily szállitási kedvezmények engedélyezését figyelemmel kisérhesse és azok pénzügyi eredményét ellenőrizhesse. Végül még megjegyzés tárgyává kívánjuk tenni a m. kir. zálogházak üzemi kiadásainál elszámolt 26.497 K 96 f túlkiadási tételt. A minister ezen túlkiadási tételt a következőkkel indokolja : »E túlkiadás a kir. zálogházak által igénybevett kölcsöntőkék után fizetett kamatok czímén merült fel. A kir. zálogházak ugyanis nincsenek ellátva a kellő forgó tőkével, ennélfogva az üzlet lebonyolításához, vagyis a zálogkölcsönökhöz szükséges pénzösszeg legnagyobb részét hitelmüvelet utján szerzik be. Minthogy pedig 1906. évben a pénzpiacz kedvezőtlen helyzete miatt a kamatláb is emelkedett és azonkívül a zálogház forgalma is nagyobb volt az előrelátottnál, tehát nagyobb kölcsönt is kellett igénybe venni: ennélfogva az e czélra előirányzott összeg a szükségletet nem fedezte s a többlet a hitellel szemben túlkiadásként jelentkezik.« A kereskedelemügyi minister a jelentésben megadott ezt az indokolást a bizottság előtt még kiegészítette azzal a közléssel, hogy az 1906. évben a pénzpiacz kedvezőtlen helyzete folytán a zálogházak a szükséges forgótőke kölcsönbevételéért időnként 6°/o kamatot fizettek. Lehetetlen elzárkóznunk annak megjegyzése elől, hogy a zálogházak pénzügyeinek ilyetén kezelése ellentétben áll azzal a takarékossággal, a melyet az államnak minden üzeme kezelésénél szem előtt kellene tartani. A mily kedvezőtlen színben tünteti fel az állami pénzüzemek socialis tevékenységét az a körülmény, hogy a postatakarékpénztár, vagyis a kisemberek állami takarékpénztára betétek után csak 3°/o kamatot fizet és viszont a zálogház, a kisemberek állami kölcsönpénztára kölcsönvevő feleitől 9°/o-ot vesz és e mellett mindkét intézmény immár milliókra rugó felszaporodott hasznot mutat ki, épp oly visszatetsző pénzügyi szempontból annak az észlelése, hogy a mig a postatakarékpénztár feles pénzeit átmenetileg különféle intézeteknél alacsony kamatláb mellett gyümölcsözteti, addig az állami zálogház állandóan szükségelt, Összesen mintegy 5 millióra rugó forgó tőkéjét, magánosoktól 6°/o mellett veszi kölcsön. Kétségtelen, hogy az állami zálogházaknak ez a forgó tőke hiánya sürgősen orvoslandó |és pedig az egyedül természetes azon utón, hogy a pénzügyminister a pénztári készletek terhére előlegezze mérsékelt kamat mellett azt a körülbelül 5 millió koronára tehető összeget, a melyre mint forgó tőkére a zálogházaknak szükségük van. A nizottság elhatározta, hogy ezen észleletére felhívja a pénzügyminister úr figyelmét