Képviselőházi irományok, 1906. XXXII. kötet • 1084-1114., CLXIII-CLXXIV. sz.

Irományszámok - 1906-1101. Az igazságügyi bizottság jelentése a Fejérváry-kormány alkotmányellenes és törvényellenes tényeinek megtorlása és az ezekre vonatkozó feliratok és kérvények tárgyában

250 1101. s/ám folyó évi márczius hó 1-ótől kezdődőleg a legnagyobb kedvezményben része sülő államokból származó árúra nézve érvényben levő vámtételek szerint kezelendők a Szerbia részéről való viszonosság feltételezése mellett. Mind e rendeletek kibocsájtása súlyos sérelmét képezi alkotmányunknak és fennálló törvényeinknek. Mind e rendeletekből kitűnik, hogy a kormány eljárásának igazolásául hivatkozik: a) a törvényhozás szünetelésére, b) a sürgősségre arra való utalással, hogy a rendelettel czélzott intézkedés abbahagyásával az ország gazdasági válságnak tétetnék ki. c) a Felség legfelső elhatározására, d) a bekövetkezhető utólagos törvényhozási felmentésre és e) hogy a rendeletek, melyek »szüksógrendeletek«-nek minősíttetnek, a törvényhozás intézkedésével hatályukat vesztik. Egyetlenegy a felhozott érvekből nem fogadható el a kormány mentésgéül, vagy védelméül a törvénytelen ós alkotmányellenes rendeletek kibocsájtására, mert a törvényhozás szünetelését maga a kormány idézte fel az országgyűlés törvénytelen és erőszakos feloszlatásával. Ezért sürgősségre sem hivatkozhatni, mert a törvényhozás együttléte esetében, mint egyetlen alkotmányos tényező, ez lett volna hivatva mérlegelni az ország gazdasági helyzetét és határozni a kormánynak ez irányban alkotmányos módon tett előterjesztései felett. A sürgősséggel és a gazdasági válságra való utalással sehogy sem fór össze, hogy a kormány a helyett, hogy a törvényhozást együtt tartva az ide vonatkozó szükséges törvényjavaslatokat tárgyalás alá bocsássa — az országgyűlést állandóan elnapolja, végre pedig feloszlassa s az országot parlamenten kivüli állapotba helyezze. Az utólagos parlamenti felmentésben való bizakodás sem fogadható el védelmük Az a kormány, amely minden parlamenti támasz nélkül, minden parlamenti pártban való gyökeredzós nélkül törvénytelen módon vállalkozott a kormányzatra, a mely kormányvállalásának első perczétől fogva napról-napra mindjobban maga ellen zúdította a nemzet haragját, a melynek kormányzata nem egyéb, mint a törvénytelen intézkedések egész lánczolata, amely azt a reményt sem táplálhatta, hogy az országban gyökeret verhet, az nem hihette egy peresig sem, hogy egy uj országgyűlés neki majd megadja a fölmentést és különösen nem olyan időben, midőn absolutistikus kormányzatot folytat, parlament nélkül, a nemzet ellenében. A rendeletek hivatkoznak O Felsége legfelsőbb elhatározására és szükségrendeleti jellegükre. A magyar alkotmány nem ismeri sem a törvényhozás szuverén jogkörét pótló királyi parancsot vagy legfelső elhatározást, sem a szükségrendeletek utján való kormányzást. Ha nem is zárkózunk el az elől, hogy alkotmányos államban a rendeleti jog a törvényes jognak sokszor becses kiegészitő anyagát képezi: eme rendeleteket, a melyek a törvényhozás szuverén hatalma helyébe a végrehajtó hatalmat helyezik, melyek a parlament törvényalkotó jogának konfiskálásával e jognak a kormány részére való arrogálását tüntetik fel, ily rendeletek jogszerűségét el nem ismerhetjük. Annál kevésbé lehet szó általában szükségrendeletek által való kormányzásról, amelyek a kormány által mindenkor előtérbe tolható czélszerűségi szempontokkal vagy az állam érdeke veszélyeztetésének szempontjával végső fokban a nemzetnek a törvényhozásra való alkotmányos befolyásának teljes lerombolását vonnák maguk után.