Képviselőházi irományok, 1906. XXXII. kötet • 1084-1114., CLXIII-CLXXIV. sz.

Irományszámok - 1906-1101. Az igazságügyi bizottság jelentése a Fejérváry-kormány alkotmányellenes és törvényellenes tényeinek megtorlása és az ezekre vonatkozó feliratok és kérvények tárgyában

1101. szám. 241 3. §, Hogy a vármegyék királyi biztossággal ne legyenek terhelve, a mitől az országlakókat az 1649 : XLII, a szabad királyi városokat pedig az 1715 : LVI. czikkely óvja; hanem, hogyha valami baj adja elő magát, azt inkább a főispánok igazitsák el a maguk hatáskörében. Ha azonban bizonyos rendkivüli esetekben 0 szent Felsége biztosok kiküldését elkérülhetlennek vélné. A biztosok, kiket, ugy kivanván a tisztök méltóságára való tekintet, melylyel a törvényes alárendeltség föntartása van összekapcsolva, nem kisebb tekintélyű férfiak közül méltóztatik O Felsége kinevezni, mint milyenek maguk a beárultak, éppen annyi gonddal vezessék a nyomozást a beárultak javára, mint ellenökben; minélfogva ;*. §• ' a beárultakkal az ügyiratokat ne hézagosan, hanem egész teljességükben, a tanuk vallomásaival ós neveivel együtt közöljék; a tanuk képessége elleni kifogásokat fogadják el, hogy igy az országlakosok becsülete és vagyona a rosszakarók kajánságától megóvassék.« »Hogy azokat, a kik büntetést maga után vonó vétség miatt vannak vádolva, büntetésük elnyerése végett (hová a hivatalra való alkalmatlanság is számíttatik) a tiszti ügyész, mint fölperes, fogia pörbe ós Ítéletet a törvény rendes utján kapjanak; épségben maradván a király azon joga, hogy a pártütés bűnével vádoltak letartóztatását illetőleg előbb is, mint a perbefogás megtörtént volna, elrendelhesse mindazt, a mit a közálladalom biztonsága és a törvények kivannak.« E törvény bevezetéséből is látszik már, hogy bizonyos elterjedt vádaskodások és rosszhiszemű árulkodások megakadályozása és megtorlása végett volt szükség e törvényre. Az első §. is óvó rendszabályokat léptet életbe, a mennyiben megköveteli, hogy az árulkodók jelentsék be nevüket, tehát perhoreskálja a névtelen feljelentéseket éppen azért, hogy a hamis vádaskodókat megfelelően büntetni lehessen. A második szakasz ezt világosan megmondja, a mikor statuálja, hogy *Névtelen feljelentésre semmit sem kell adni.« A harmadik szakasz is arra utalja a főispánokat, hogy az ilyen bajokat igyekezzenek a maguk hatáskörében elintézni és csak a mennyiben ez lehetetlen, rendeli a negyedik szakasz, hogy biztosok működjenek közre, a kik a nyomozást gonddal vezessék és pedig »a beárultak javára, mint ellenükben*. Hogy e törvényt teljesen megértsük ós tisztán lássuk, vájjon e törvény hova tendál, alapjában mit czéloz, hogyan keletkezett szüksége annak, hogy hamis vádaskodásokkal szemben ily erőteljesen kellett az államnak védekeznie ós a jogélet milyen területén burjánzott fel ily nagy mértékben az árulkodás mételye, a törvény előzményeihez kell magyarázatért folyamodnunk. Képvh. iromány. 1906—1911. XXXH. kötet. 31