Képviselőházi irományok, 1906. XXXII. kötet • 1084-1114., CLXIII-CLXXIV. sz.

Irományszámok - 1906-1086. Törvényjavaslat a teljeskorúak gyámságára és hasonló védelmi intézkedésekre vonatkozólag az 1905. évi julius hó 17-én Hágában kelt nemzetközi egyezmény beczikkelyezése tárgyában

1086. szám. 16B gyámi (gondnoki) tiszt viselésére, azt, ha a hazai hatóságok rendelik ki a gyámot (gondnokot) vagyis az 1. és 2. czikk esetében — figyelemmel e czikkek rendelkezéseire — a teljeskoru hazájának törvénye határozza meg, ha pedig a rendes tartózkodó hely hatóságai rendelik ki a 8. czikk értelmében a gyámot (gondnokot), ebben az esetben — a mint e czikk első bekezdéséből következik — a teljeskoru rendes tartózkodó helyének törvénye. Ellenben, hogy melyik törvény szerint kell eldönteni azt, vájjon az előadottakhoz képest a gyámi (gondnoki) tisztre hivatott személy köteles-e ezt a tisztet elvállalni, oly kérdés, melyet az egyezmény, keretén kivül állónak tekint és nem szabályoz. A szerződő államok tehát e részben a szerint, a mint belső törvényhozásuknak az egyik vagy a másik megoldás felel meg, szabadon alkalmazhatják akár a gyámi (gondnoki) tisztre hivatott személy hazai törvényét, akár pedig azt a törvényt, mely az illető esetben a gyámság szervezésére egyéb tekintetben irányadó. A 9. czikkhez. A mint említve volt, a gyámság alá helyezésnek következményeit akár a hazai hatóság, akár a rendes tartózkodó hely hatósága rendelte el a gyámságot, az azt elrendelő hatóság törvénye szerint kell megitélni (2. és 8. czikk). Más kérdés azonban, hogy e következmények közül melyeknek van nemzetközi hatályosságuk, vagyis melyeket kell elismerni a többi szerződő államokban is. A gyámság alá helyezés ugyanis a teljeskorunak nem csak cselekvőképességét korlátozza, hanem egyéb következményekkel is jár, jelesül képtelenné teszi őt, hogy bizonyos jogok alanya lehessen. Az egyezmény nem kivan a gyámság alá helyezéssel járó összes következményeknek nemzetközi hatályosságot biztosítani, hanem" a 9. czikk 1. bekezdése szerint ezeket a következményeket a többi államokra is kiterjedő hatályossággal csak annyiban ruházza fel, amennyiben a cselekvőképesség korlátozására és e korlátozás pótlására vonatkoznak. Az utóbbi következményeket azonban mindegyik szerződő államban — még pedig külön exequatur nélkül — olyanoknak kell tekinteni, mintha valamely belföldi hatóság által elrendelt gyámság következményei volnának. Nem nyerhet tehát például alkalmazást a szerződő államokhoz tartozó valamely külföldi ország hatóságának határozatával gyámság alá helyezett idegenre az a belföldi jogszabály, hogy a külföldi törvény szerint cselekvőképességgel nem biró idegen a belföldön elvállalt kötelezettségeiért felelős, ha őt a belföldi törvény szerint cselekvőképesség megilleti. Ez, különösen tekintettel a magyar váltótörvény (1876 : XXVII. t.-cz.) 95. §-ára is, az egyezmény előkészítése alkalmával kifejezetten megállapittatott. A belföldi jogi forgalom biztonságával is számot vet azonban az egyezmény, midőn a 9. czikk 2. bekezdésében kiköti, hogy a nyilvánosság érdekében álló azokat az intézkedéseket, a melyeket a helyi törvény a belföldi hatóságok által valamely teljeskorura elrendelt gyámság esetére megszab, ez a törvény kötelezőkké teheti vagy hasonló intézkedésekkel helyettesitheti arra a gyámságra nézve is, melyet teljeskorura külföldi hatóság rendelt el. Hogy azonban mindegyik szerződő államban ugy a gyámságot elrendelő hatóságok, mint a felek könnyen tisztába jöhessenek azzal, vájjon minő intézkedésekhez- kell a többi szerződő államokban alkalmazkodni oly czélból, hogy valamely teljeskorura elrendelt gyámságnak a 9. czikk 1. bekezdésében emiitett nemzetközi hatályossága legyen: a 9. czikk 2. bekezdésének utolsó mondata kötelességükké teszi a szerződő államoknak, hogy egymással közöljék azokat az intézkedéseket, a melyeket belföldi törvényhozásuk a külföldi hatóság által valamely teljeskorura rendelt gyámság esetére a nyilvánosság érdekében netalán megállapít.