Képviselőházi irományok, 1906. XXXII. kötet • 1084-1114., CLXIII-CLXXIV. sz.
Irományszámok - 1906-1085. Törvényjavaslat a polgári eljárásra vonatkozólag a 1905. évi julius hó 17-én Hágában kelt nemzetközi egezmény beczikkelyezése tárgyában
144 1085. szám. mégis nyomasztó következményekkel járhat. Megtörténhetik például, hogy a belföldi törvényhozás szerint a személy fogság megszűnik, ha az adós csődbe kerül. A személyfogság megszüntetésének ezt az eszközét jog szerint egyaránt alkalmazni kell akár belföldi, akár idegen személy fogságáról van szó. Tényleg azonban nem jutunk mindkét esetben ugyanarra az eredményre. A belföldi ellen ugyanis a ki rendesen az országban lakik, itt meg lehet nyitni a csődöt. Mig az idegen ellen, a ki külföldön lakik és csak ideiglenesen, talán egyes ügyletek lebonyolítása végett tartózkodott az országban, a hol személyfogságba került, csőd itt nem nyitható, a külföldön nyitott csőd pedig belföldön nem hatályos. Ebből az következnék, hogy a külföldinek, habár hazájában ellene a csődöt megnyitották, személyfogságban kellene maradnia, jóllehet azon ország törvényei szerint, a hol ő személyfogságban van, a csődnyitás megszüntetné ezt a fogságot. Ilyen és hasonló visszásságok kiküszöbölésére szolgál a 24. czikk második mondata. TI. Zárd rendelkezések. A 25. czikkhez. A 25. czikk, a mely a ratifikáczióra vonatkozó szokásos rendelkezéseket tartalmazza, az 1902. évi nemzetközi magánjogi egyezmények megfelelő czikkeitől abban tér el, hogy mig az utóbbiak szerint a megerősitő okiratok letételére csak akkor kerül a sor, ha ezt a szerződő felek többsége megteheti, addig a 25. czikk, czélszerüségi szempontoktól vezéreltetve, megelégszik azzal, hogy a szerződő felek közül hatan legyenek abban a helyzetben,, hogy az egyezményt ratifikálhassák. A 26. czikkhez. A 26. czikk az uj egjezmény területi hatályosságának terjedelmét állapítja meg. Az 1896. évi egyezmény hallgat erről a kérdésről. Csak néhány évvel hatályba lépte után támadtak kétségek abban az irányban, vájjon kötelező-e az 1896. évi egyezmény a konzuli bíróságok előtt a szerződő államok polgárai közt folyamatban levő perekben, és vájjon alkalmazni kell-e azt a szerződő államoknak Európán kivül fekvő területein, birtokain vagy gyarmataiban. Ezek a kérdések úgyszólván egyértelműen tagadó megoldásban részesültek és az 1904. évi nemzetközi magánjogi konferenczián is az volt az uralkodó nézet, hogy az 1896. évi egyezmény területi hatályossága a szerződő államoknak európai területeire szorítkozik. Az eddigi tapasztalatok ugyanis csak az európai területekre szólanak és csak ezekre nézve van megállapítva, hogy az egyezmény rendelkezései akadály nélkül érvényesülhetnek. De ki kell-e zárnunk, hogy az uj egyezmény jövőben Európán kívül és a konzuli bíráskodás kerületeiben is alkalmazható legyen? Semmiesetre sem. Szükség van tehát oly rendelkezésre, mely megkönnyítse ezt a kiterjesztést abban a mértékben, a melyben azt a jövőre az érdekelt államok lehetségesnek és czélszerünek fogják találni. Az egyes szerződő államok bővebb vizsgálódás nélkül alig lehetnek abban a helyzetben, hogy megállapíthassák, vájjon az egyezmény európai területükön kivül akadálytalanul életbe léptethető-e és ha igen: hol. Másfelől minden egyes államnak alkalmat kell adni arra, hogy mérlegelhesse, vájjon egyik vagy másik szerződő állam részéről az egyezmény területi
