Képviselőházi irományok, 1906. XXXII. kötet • 1084-1114., CLXIII-CLXXIV. sz.
Irományszámok - 1906-1085. Törvényjavaslat a polgári eljárásra vonatkozólag a 1905. évi julius hó 17-én Hágában kelt nemzetközi egezmény beczikkelyezése tárgyában
1085. szám. 139 hasson el. Azt bizonyára mindegyik állam ellenezni fogja, hogy területén a diplómácziai és konzuli tisztviselők kényszert alkalmazzanak. A 16. czikkhez. A 16. czikk, a melyhez hasonló rendelkezést az 1896. évi egyezmény nem foglal magában, Magyarország és a Német Birodalom indítványainak eredménye. Az elv e szerint — hasonlóképen mint a kézbesítésekre vonatkozó 7. czikk értelmében — az, hogy a megkeresések teljesítéséért semmiféle dij vagy költség megtérítésének nincsen helye. A 2. bekezdés a kivételeket tartalmazza. Nem férhet kétség annak helyességéhez, hogy a tanuk vagy a szakértők részére fizetett dijakat a megkereső államnak meg kell térítenie a megkeresett állam javára. Némely állam kívánságára föl kellett azonban venni azt is, hogy ama költségek szintén megtérítendők, a melyeket tanuk önkéntes megjelenésének elmaradása miatt hatósági végrehajtó igénybe vétele okozott. A szövegből következik, hogy a megkeresett állam hatósági végrehajtót csak akkor alkalmazhat és igy e czimen költségeket csak akkor számithat fel, ha előbb a tanút önkéntes megjelenésre sikertelenül idézte meg. Egyébiránt a 2. bekezdésben emiitett megállapodás arra is irányulhat, hogy az utóbbi költségek megtérítésének se legyen helye. A 14. czikknél említve volt, hogy a megkeresett hatóság tartozik eleget tenni a megkereső hatóság ama kérelmének, hogy a megkeresés teljesítése különös eljárás szerint történjék, feltéve, hogy ez az eljárás nem ellenkezik a megkeresett állam törvényhozásával. Csak természetes, hogy — a mennyiben a kivánt különös eljárás következtében, bírói személyek utazásából, ügyvédek alkalmazásából vagy más okból költségek származnak — ezeket a megkereső állam megtéríteni köteles legyen. Valahányszor a megkeresések teljesítésével járó költségek megtérítésének helye van, azokat a megkeresett állam — a mint a 16. czikk 2. bekezdésének szövegéből kitűnik — nem a féltől, hanem a megkereső államtól követeli. Az utóbbi állam fordul azután a félhez a költségek visszatérítése végett vagy pedig már előzetesen gondoskodik azok előlegezéséről. A megkeresett államnak e részben nincsen dolga a féllel. III. Perbeli biztosíték. A 17. czikkhez. A 17. czikk 1. bekezdése, a mely mentességet állapit meg a perbeli biztosíték alól, szó szerint megegyez az 1896. évi egyezmény 11. czikkének 1. bekezdésével. A 2. bekezdés uj és azt a Német Birodalom jogi helyzete teszi szükségessé. Az államkincstár ott nem szed ugy, mint más országokban, minden egyes perbeli cselekmény után bélyegeket vagy illetékeket, hanem a pervesztes félre veti ki a bírósági költségek összegét. Hogy pedig ezt az összeget, legalább bizonyos mértékig biztosítsa, a felperestől előleget követel, a mely jóval csekélyebb a tényleg felmerülő költségeknél. A törvény értelmében a külföldiektől követelt előleg háromszorosa annak, a melyet a belföldiek tartoznak letenni. Az 1896. évi egyezmény hatályba léptekor felmerült az a kérdés, vájjon ennek 11. czikkét 18*
