Képviselőházi irományok, 1906. XXXII. kötet • 1084-1114., CLXIII-CLXXIV. sz.

Irományszámok - 1906-1085. Törvényjavaslat a polgári eljárásra vonatkozólag a 1905. évi julius hó 17-én Hágában kelt nemzetközi egezmény beczikkelyezése tárgyában

132 '1085. szám. — még pedig némely országban előzetes fokozatokon át — megérkeztek, onnan a külügyministeriumhoz kerülnek, a mely azokat saját diplomácziai hatóságához, ez pedig a külföldi külügyministeriumhoz küldi és az utóbbitól jutnak csak le a külföldi igazságügyministeriumnak, sőt esetleg középhatóságoknak is közvetítésével a kézbesítés teljesítésére hivatott külföldi hatósághoz. A kézbesítés eredményéről szóló közlés visszafelé ugyanezt az utat teszi meg. Magyarország indítványára a hágai IV. nemzetközi magánjogi konferenczia a konzuli közvetítés rendszerét fogadta el. E szerint kézbesítés végett az ügyiratokat a megkereső állam konzula közvetlenül küldi el ahhoz a hatósághoz, a melyet a megkeresett állam e végből előre általánosságban kijelölt Hogy a kézbesítést kívánó hazai hatóságtól miképen jutnak el az ügyiratok a konzulhoz, azt az egyezmény nem szabályozza, hanem a szerződő államok belföldi szabályai részére tartja fenn. Némely államok talán közvetlenül fogják elküldetni az ügyiratokat a kézbesítést kérő hazai hatóságtól a konzulhoz, mások jövőben is szükségesnek találhatják, hogy a külföldre szánt ügyiratokat tartalom, nyelv, kiállítás és irányítás tekintetében vagy egyéb szempontból ellenőriztessék és így akkép intézkedjenek, hogy a kézbesítést kérő hazai hatóságoktól egy vagy több felsőbb hazai hatóság utján jussanak el az ügyiratok a konzulhoz. Bármint fognak is e részben az egyes államok intézkedni, annyi bizonyos, hogy az uj egyezmény 1. czikkének 1. bekezdése módot nyújt számos közbeeső hatóság mellőzésére, a mi nemcsak munkamegtakarítással jár, hanem a külföldi kézbesítések gyorsítására is vezet. A konzul, a kihez az iratok megérkeztek, azokat a megkereső állam által e végből előre kijelölt hatósághoz kézbesítési kérelemmel továbbítja. A kérelem magában foglalja ama hatóság megjelölését, a honnan az átküldött ügyirat származik, továbbá a felek nevét és állását, a czimzett lakását saz illető ügyirat természetét (idéző végzés, Ítélet stb.). A kérelemnek a megkeresett hatóság nyelvén kell szerkesztve lennie, a mi nehézséget nem okozhat, mert a konzul tartozik módját találni annak, hogy abban az országban, a hol székhelye van, ezen a nyelven érintkezhessek a hatóságokkal. A megkeresett hatóság közvetlenül küldi vissza a konzulhoz a kézbesítés teljesítéséről tanúskodó iratot vagy közli azt az okot, a mely a kézbesítés teljesítésének útjában állt. Hogy ezeket az adatokat a konzul miképen bocsátja a kézbesítést kivánó hazai hatóság rendelkezésére azt — éppen ugy mint a kézbesítést kivánó hazai hatóságtól a konzulhoz vezető útnak fentebb megbeszélt meghatározását — az egyezmény szintén szabályozatlanul hagyja és a szerződő államok belföldi szabályai részére tartja fenn. Alkalmat nyújt tehát az egyezmény a visszatérő útnak is a lehető legegyszerűbb berendezésre, egyebek közt oly szabályozásra, hogy a konzul a kézbesítési kérelem elintézésére vonatkozó iratokat (a vevényt vagy a kézbesítés akadályáról szóló értesítést) közvetlenül küldje a megkereső hazai hatósághoz. Ha nehézségek támadnak a konzul és a megkeresett állam hatósága közt, különösen ha az utóbbi a kézbesítést, hivatkozással a 4. czikkre, megtagadná, az egyezmény 1. czikkének 2. bekezdése a kérdést, minthogy azt a konzul és a helyi hatóság egymást közt meg nem oldhatnák, diplomácziai útra tereli. A kézbesítési eljárásnak most vázolt rendszere nagy előnyökkel jár. Lehetséges azonban, hogy egyes államok legalább eg/előre nem lesznek hajlandók lemondani azokról a garancziákról. a melyeket véleményük szerint a diplomácziai ut nyújt. Az egyezmény tehát — a mint az 1. czikk 3. bekezdése mutatja — nem kívánja erőltetni a konzuli utat. Mindegyik szerződő állam azt teheti e