Képviselőházi irományok, 1906. XXXI. kötet • 1041-1083., CLIII-CLXII. sz.

Irományszámok - 1906-1041. A pénzügyi bizottság jelentése az egyenes adókra vonatkozó reformjavaslatok tárgyában

1041. szám. 1 1041. szám. A pénzügyi bizottság jelentése az egyenes adókra vonatkozó reformjavaslatok tárgyában. A különböző államok akkor szokták rendszerint reformálni vagy módositani adótörvényeiket, a mikor ezt az állami pénzügyek helyzete követeli, a midőn tehát uj jövedelmi források nyitására, vagy pedig a meglevőknek hatékonyabb kihasználására van szükség. Nemcsak külföldön járnak el igy, mi magunk is igy jártunk el a múltban. Ennek a következménye az, hogy a közönség bizalmatlansággal fogad minden uj adótörvényjavaslatot, s nyugtalanság fogja el az adózókat, mikor ily javaslat tárgyalás alá kerül. Nálunk ezek a jelenségek még pregnánsabban mutatkoznak, mint máshol. Mert nálunk évszázadokon át idegen kormány nevében, s igen gyakran idegen érdekek számára szedték az adót. Nem fejlődött ki, s nem is fejlődhetett ki az a tudat, hogy minden befizetett adó olyan áldozat, melyet az egész haza számára hozunk, s olyan kötelesség, mellyel az egyes a nemzet egészének tartozik. S ennek következtében nemcsak ki nem fejlődött az egészséges adómorál, hanem általában véve nem tekintetett lelkiismeretbe vágó dolognak az adóalap eltitkolása, — sőt itt-ott virtus számba ment a »fináncz becsapása«. Az a bizalmatlanság, mellyel közönségünk minden adómódositást tekint, megnyilatkozott ezzel a törvényjavaslattal szemben is, melyről pedig tüzetes vizsgálat megállapíthatja, hogy nemcsak nem fogja fokozni állami jövedelmeink végösszegét, hanem — legalább az első időben —jelentékeny visszamaradást is fog okozni. Még azt a tényt is, hogy egyes adóinknál az adókulcs tetemes leszállítását tervezi e javaslat, nem oda magyarázták, hogy az adó mérséklésének bizonyságát lássák benne, hanem ez is csak kölcsönös féltékenységre vezetett. A gazdasági élet különböző foglalkozású rétegei azt vélték benne látni, hogy a többi rétegek kedvezőbb elbánásban részesülnek ugyan ezután, de ők (s mindenki sa]át magát értette az »ők« alatt) kénytelenek lesznek fizetni azt is, a mi többiek adójából elmarad. Pedig adóreform sohase czélozta még kevésbé a nagyobb megadóztatást s a többiövédelmet, mint ez a mostani. Állami pénzügyeink nem követelik Képvh. iromány. 1906—1911. XXXI. kötet. 1