Képviselőházi irományok, 1906. XXXI. kötet • 1041-1083., CLIII-CLXII. sz.
Irományszámok - 1906-1044. A pénzügyi bizottság jelentése "a tőkekamat- és járadékadóról" szóló 599. számú törvényjavaslat tárgyában
42 1044. szám. mint p. o. a földet, vagy pedig az állami hivatalnoknak jövedelmét. A takarékpénztári betét kamata sokkal biztosabb, mint a föld műveléséből eredő haszon, a mely pedig hogy előálljon, igénybe veszi tulajdonosának munkaerejét is. S nagyon nehéz lenne megérthetővé tenni a gazdálkodással foglalkozó tömegeknek azt a tényt, hogy ép a, tőkék felett rendelkezők — az ő felfogásuk szerint a jobbmódúak —- ily messzemenő állami kedvezésekben részesüljenek. De volt egy súlyosabb ok is, a mely a leszállítás ellen szólott, nevezetesen az állam financziális érdeke. A tőkekamat- ós járadékadó ma közel 12 millió koronát jövedelmez. Ez az összeg csaknem az előirás teljes összegében befolyik. Az adókulcsnak ötven százalókkal való leszállítása tehát az állami jövedelmeknek hat millió koronával való apadását jelentené. Ezek a szempontok vezették a pénzügyi bizottságot, midőn ugy határozott, hogy az adókulcs megmaradjon a mostani magasságában. A törvényjavaslat azonban ezen kivül is tartalmaz a jelenlegi törvénynyel szemben módosításokat, melyeket a bizottság a maga részéről is örömmel üdvözöl, [gy az eddigi törvény értelmében a tőkekamat- és járadékadónak alanya csak az ország lakosa lehetett. A külföldi lakosok tehát egyáltalában nem voltak e czímen megadóztathatok, még abban az esetben sem, ha magyar állampolgárok voltak. A javaslat ezzel szemben a belföldön elhelyezett tőkék megadóztatását mindenkivel szemben megállapítja, másrészről pedig az ország lakosait megadóztatja azon tőkéik jövedelme után is, a metyek külföldön vannak elhelyezve. Egy további intézkedése a törvénynek, hogy mig eddig az árvaszékek csak azokat a gyámoltakat és gondnokság alatt állókat mutatták ki megadóztatás czéljából, a kiknek kamatjövedelme a 630 korona létminimumot felülmulta, ezentúl ezek is kimutatandók. Mert megtörtént igen gyakran az, hogy azoknak, a kiknek kamatjövedelmük nem tett ki többet 630 koronánál, másnemű jövedelmeik is voltak (p. o. föld- vagy házbirtok után) s igy az adó alul igazságtalanul menekültek, mások ellenben, a kiknek még kisebb s kizárólag kamatból álló jövedelmük volt, adóval meg voltak róva, mert a takarékpénztár, a hol tőkéjük el volt helyezve, levonta az adót. Fontos ujitás a javaslatban az is, hogy a katonatisztek házasságának óvadékát 10°/o-ról 2°/o-ra szállitja le s ez utóbbi összegben állapitja meg a házassági közösségben nem élő nőknek tartásdíját, valamint a vöknek s gyermekeknek biztosított tartásdíjat is, de csak akkor, ha az kötelezőleg biztosíttatott, ismétlődő és jogilag kikényszeríthető. Az adókulcsnak túlmagas volta miatt ezek az utóbbi jövedelmek csaknem teljesen kibújtak az adó alól, mert a legritkább esetben lettek bejelentve. Reményleni lehet, hogy az adókulcsnak ily nagy mértékű leszállítása következtében gyakoribb lesz az adózás alá való bejelentés s több fog befolyni e czímen, mint eddig. Ezeket a szempontokat méltányolta a bizottság, mikor elfogadta a törvényjavaslatot s a tisztelt Képviselőháznak is javasolja, hogy azt elfogadni méltóztassék. Budapest, 1908. évi deczember hó 21-ón. Hoitsy Pál s. h., Széli Kálmán s. k., a pénzügyi bizottság előadója. a pénzügyi bigottság elnöke.
