Képviselőházi irományok, 1906. XXXI. kötet • 1041-1083., CLIII-CLXII. sz.

Irományszámok - 1906-1048. A pénzügyi bizottság jelentése "a közadók kezeléséről" szóló 901. számú törvényjavaslat tárgyában

1048. szám. 125 1048. szám. A pénzügyi bizottság jelentése „a közadók kezeléséről" szóló 901. számú törvényjavaslat tárgyában. Ujabbi években egyre hangosabb lett a panasz a miatt, hogy a községi kiadások szinte elviselhetlen pótlékokkal sújtják az adózókat, hogy a községek igen sok functiot végeznek az állam helyett, a nélkül, hogy ebből eredő kiadásaik megtéríttetnének, s hogy különösen a községi jegyzők munkájának nagy részét az adózás ügyének végzése veszi igénybe. Közel feküdt tehát a gondolat, hogy most adózásunk általános reformja alkalmából a községeket fel kell menteni az adóügyi teendők végzése alól, mi által kiadásaik tetemesen meg fognak apadni. Azonban a viszonyok alapos mérlegelese után ettől a tervtől el kell állani. Az adók kezelése kisebb községekben nem köti le egy egész ember egész munkáját, a jegyző azt egyéb munkái mellett is elvégezheti. Ellenben, ha állami közegre bizzuk az adózás ügyét, egy külön embert kell e végből tartani, a kinek az év egyes szakaiban lesz dolga bőven, máskor alig valami, s szaporodni fognak nem csak az állami alkalmazottak, hanem az állami kiadások is. Egy ily reform előleges számitással legalább is 6—7 millió korona többkiadást jelentene. A mellett a nem rég lezajlott alkotmányjogi harczok idején eléggé megtanultuk becsülni azt az állapotot, hogy adóink kezelése részben az önkormányzat szerveire van bizva. Ez okok folytán a törvényjavaslat a jövőre nézve is igénybe akarja venni a községek közreműködését, s leginkább arra törekszik, hogy az eljárás egyszerűbb, átlátszóbb, kevesebb munkával járó legyen, s könnyebbé tegye, egyszersmind pedig sikeresebbé is az ellenőrzést. Erre vonatkoznak a javaslatnak főbb intézkedései. Ezek egyike abban áll, hogy az adófőkönyvben minden adózónak csak egy számlatétele legyen. Ez a gyakorlatban meg volt eddig is, daczára, hogy a törvény nem irta elő, de magából a dolog természetéből következett. Mert az adózót nem az érdekli, hogy mennyi különböző czímen mennyivel tartozik, s ezeknek a czímeknek tótelei mikép aránylanak egymás között, hanem reá nézve az a fontos, hogy mennyivel tartozik összesen, s mennyit kell még leróvnia, ha már egyes fizetéseket telj esitett. Egy további