Képviselőházi irományok, 1906. XXX. kötet • 965-1040. sz.

Irományszámok - 1906-1036. A zárszámadás-vizsgáló bizottság jelentése "a m. kir. állami számvevőszék jelentése az 1905. évi zárszámadásról, valamint az államháztartás, államvagyon és állami adósságok kezelése körül az 1905. évben szerzett tapasztalatairól" tárgyában

486 1036. szám. Kp állami vagyonleltár megvizsgálása során a bizottság nem zárkózhatott el annak megállapítása elől, hogy a vagyonleltár mai szerkezetében az állam vagyoni helyzetének nem szolgáltatja hű képét. Megállapítottuk, hogy az állami adósságok közé nincs felvéve az Ausztriával közös államadóssághoz való hozzájárulásunk tőkésített összege. Igaz ugyan, hogy ezen adósságunk tekintetében ez időszerint csak évi hozzájárulás szolgáltatására vagyunk kötelezve és a hozzájárulás tőkésítésének kulcsa, tehát az adósság tőkeösszege szabatosan nem állapitható meg, kétségtelen azonban, hogy ezen adósság teljes kihagyása állami adósságaink összegéből lerontja a vagyonleltár realitását. Másfelől a vagyonleltár aktívái közé fel vannak véve az 1894. évi XXIV. t.-cz. szerint a közös bankjegy adósságból Magyarország által beváltott, mintegy 180 millió korona névértékű államjegyek is, amelyek mint beváltott állami adósság maradékai, természetesen semmiféle vagyoni értékkel nem birnak, s így a vagyonleltár aktiv oldalán nem is szerepelhetnek: Eltekintve ezen nyilvánvaló és igen jelentékeny hibáktól, — amelyek azonnali korrektúrája a kimutatott tiszta állami vagyont számszerűen majdnem teljesen felemésztené, — mutatkoznak egyéb oly jelenségek is, amelyek a vagyonleltár realitásába vetett bizalmat megrendíteni nagymértékben alkalmasak. így azt látjuk pl., hogy az 1905. évben az állami ingatlan vagyonnál a Zsilvölgyi kőszénbánya tételénél az 1904. évi zárszámadásban kitüntetett 76 millió korona értékből 67 millió korona Íratott le »helyesbités« czimén, aminek az állami számvevőszék részéről azt a magyarázatát nyertük, hogy ez a helyesbítés egy azelőtt elkövetett hibának helyreigazítása. Ha e mellett látjuk azt, hogy az államvasutak forgalmi eszközeinél a 451 millió korona előző évi értékből mindössze 700.000 korona összeg leirás eszközöltetett, akkor tág tere nyílik annak a feltevésnek, hogy az állami vagyonleltár aktiv oldala alig tüntetheti fel megközelítőleg is helyesen a vagyontárgyak értókét. Mindezeket nem azért hozzuk fel, mintha a vagyonleltár rendszeres kiigazítására különös súlyt helyeznénk, vagy annak — sok félremagyarázásra is okot adható — alapos revízióját kivánnók sürgetni, hanem csak annak az igazolására produkáljuk eme tényeket, hogy a vagyonleltározásnak mai, törvényeinkben gyökerező rendszere elavult és használhatatlan. Az állam vagj^ona ma javarészt nem ingatlanokból és ingóságokból, hanem -*>- üzemeitől eltekintve — azokból a fenségjogaiból áll, a melyek az állami jövedelmek javarészét szolgáltatják. Olyan vagyonleltár, a mely pontosan registrálja az aktívák között a semmi jövedelmet nem hajtó állami népiskolák építkezési költségeit, mint teljes értékű ingatlanvagyont, de nem értékeli az állami jövedelmek oroszlánrészét hajtó jogosítványokat, semmiféle gyakorlati czélt nem szolgálhat, hanem csak a számhasábok értéktelen halmazát nyújtja. A bizottság tehát azon a nézeten van, hogy az állami üzemek mérlegeinek, leltárainak, jövedelmezőségi kimutatásainak elkészítésénél a mainál sokkal nagyobb részletességet,, pontosságot ós szabatosságot kellene követelni, mert ezen üzemek számadásai csakis igy nyújthatnának azok gazdasági ós állam/pénzügyi értékének megítélésére megfelelő alapot, egyebekben azonban az állami vagyonleltár többi része a számviteli törvény revíziója alkalmából teljesen be volna szüntetendő és egyes oly gyakorlatias értékű részletkimutatásokkal volna helyettesítendő, a melyek az állami vagyonkezelés valóságos ellenőrzését lehetővé teszik.