Képviselőházi irományok, 1906. XXX. kötet • 965-1040. sz.

Irományszámok - 1906-1036. A zárszámadás-vizsgáló bizottság jelentése "a m. kir. állami számvevőszék jelentése az 1905. évi zárszámadásról, valamint az államháztartás, államvagyon és állami adósságok kezelése körül az 1905. évben szerzett tapasztalatairól" tárgyában

• ' " I 482 1036. szám. Jogos kifogás alá eshetik mindenek előtt az a tény, hogy minister számára nem állásából való távozásakor, hanem állásának elfoglalása előtt már eleve — mintegy az állás elfoglalásának ellenértékéül — engedtessék meg kegyelmi utón előző szolgálati idejének törvényellenes beszámítása. Eltekintve az ily eljárás politikai jelentőségétől, ellenkezik ez az állandóan követett gyakorlattal, a mely szerint a nyugdíjazásoknál megengedhető kegyelmi tények csakis a nyugdíjazás időpontjában alkalmazhatók. Mindez pedig a fenforgó esetben annál súlyosabban mérlegelendő, mert mindazok a szolgálati idők, a melyeket György Endre előzőleg különböző minőségekben eltöltött, sem egészükben, sem részleteikben állami nyugdíjra jogosító szolgálati időnek, nem tekinthetők. A londoni gazdasági szaktudósitói kiküldetés nem nyugdíjra jogosító állás, az 1870-1878. fogalmazói minőségben eltöltött szolgálati idő pedig rövidségénél fogva semmi nyugdíjra jogosultságot nem ad. így tehát a nyugdíjtörvény értelmében egyáltalában nem létező szolgálati évek számíttattak be és pedig a fogalmazói minőségben eltöltött évek annak daczára, hogy ezen állása elhagyásakor György Endre végkielégítésben is részesült; hogy ezen végkielégítés 1905-ben, tehát 27 évvel később György Endre által visszafizettetett, nem szünteti meg, csak leplezni igyekszik az elkövetett törvénysértést. Az állami számvevőszék elnöke a fent kifogásolt nyugdíjkedvezményeken kivül még több, az 1905. évben kegyelmi úton engedélyezett nyugdíjemelést kifogásol azon az alapon, hogy egyes kegyelmi tényéknél (Tarkovich József, Kállay Albert, Szinnyei-Merse István stb.) a tényleges szolgálati időnél hosszabb idő számíttatott a nyugdíj megszabásának alapjául; másoknál (gróf Csáky György Napóleon, Juhász Lajos stb.) a nyugdíjazáskor létezett szolgálati rangnál, illetve jellegnél magasabb alkalmaztatott, holott az 1885: XI. törvényczikk 62. §-a szerint a kegyelmi úton kivételesen engedélyezhető nyugdíjemeléseknél csakis a törvény által megkívánt, de hiányzó kellékek engedhetők el, ily elengedhető kellékeknek pedig a hiányzó szolgálati idő, illetve a nyugdíjjárandóság alapját képező szolgálat beszámítható jellege nem tekinthetők. Az állami számvevőszék elnökének véleménye szerint tehát ezen esetekben csakis kegydíj lett volna engedélyezhető. A zárszámadás-vizsgáló bizottság teljesen helyesli az állami számvevőszék elnökének jelentésében kifejezett azt a czélzatot, hogy a ministertanács azzal a jogával, a mely szerint kivételes nyugdíjazásokra, illetve nyugdíjemelésekre tegyen a Felségnek előterjesztést, ne éljen oly kiterjedt mértékben, a mint azt az 1905. évben működött kormányok tették, hanem egészen kivételes elbírálást érdemlő esetektől eltekintve, nyugdíjemelés helyett csak kegydíjak engedélyezését hozza javaslatba. De lege lata azonban a bizottság nem látja világos törvényes alapját annak a megkülönböztetésnek, hogy a király kegyelmi ténye, mely kellékek elengedésére vonatkozhatik, melyekre nem, mert ilyen megkülönböztetést a nyugdíjtörvény nem tartalmaz. De nem is volna talán móltányos ily megkülönböztetésnek, mint át nem hágható korlátnak, törvénybe iktatása, mert az élet számos változatai mutatnak oly eseteket, a melyekben pl. a hiányzó szolgálati időnek kegyelmi úton való elengedése a nyugdíj megszabásánál móltányosnak tekintendő. Ellenben megnyugvással fogadta a bizottság a ministerelnök úrnak azt a kijelentését, hogy a jelenlegi kormány elvi álláspontja szerint a ministertanács által rendszerint csak kegydíj engedélyezése ós csak egészen kivételes elbírálást érdemlő esetekben fog nyugdíjemelés iránt előterjesztés tétetni és