Képviselőházi irományok, 1906. XXX. kötet • 965-1040. sz.
Irományszámok - 1906-965. Törvényjavaslat a Szerbiával 1908. évi márczius hó 14/1-én kötött kereskedelmi szerződés beczikkelyezéséről
965. szám. 203 nak, melyek tilalmazása a Szerbiában esetleg birtokot szerezhető magyar honpolgárok szempontjából sem lett volna czélszerü és megokolt. V. Az állategészség-rendőri kezelésről szóló „Jegyzék"-hez. Szerbiával való állat- és állati nyerstermék forgalmunkat az 1882. évtől kezdve egyrészt az 1882. évi XXX. törvényczikkbe, másrészt az 1893. évi XXXI. törvényczikkbe iktatott állategészségügyi egyezmények szabályozták. Mint a kereskedelmi szerződésekkel teljesen azonos irányú nemzetközi megállapodások, ezek az egyezmények is a majdnem teljesen szabad forgalom elvén alapultak s mi sem bizonyíthatja jobban, hogy a magyar kormányok — ha olykor-olykor érvényesitették is a forgalom korlátozására nézve fennálló jogukat — az egyezményt a megállapodás szellemében kezelték, mit az a jelentőségteljes számcsoport is igazol, mely szerint csak 1893-tól kezdve 1905-ig Magyarországba és Ausztriába behozatalra került Szerbiából: szarvasmarha .. . . 164,239.746 K értékben sertés 143,055.375 „ „ Ezt a nagy behozatalt természetesen az is előmozdította, hogy egyrészt a régi szerződésekben fennállott u. n. külön határforgalmi kedvezmények jóformán csak minimális vámterhet jelentettek Szerbia állatbehozatalára nézve, másrészt pedig, hogy Szerbia a keleti államok közül majdnem teljesen monopóliumot élvezett piaczainkon. Mint a jelen indokolás általános részében már ismertettük, a magyar kormány méltányolván a magyar gazdaközönségnek azt a jogos kivánságát, hogy a határszéli külön kedvezmények czimén eddig élvezett rendkivüli nagy könnyítéseket az állatforgalomtól is meg kell vonni: az uj szerb szerződésből ezek a régi megállapodások nyomtalanul eltűntek. Egy pillantás a fentebb felsorolt számcsoportra mindennél jobban megokolja, hogy mily nehézségekkel kellett küzdenie a kormánynak, hogy ezt a kivánságot megvalósíthassa. De ha tekintetbe vesszük azt az eredményt, hogy Szerbiának a jövőben hozzánk irányuló állat- és állati termékekben való forgalma nem csupán vámügyileg, de állategészség-rendörileg is oly irányban nyert szabályozást, mely a multakkal jóformán semmi hasonlóságot nem mutat: még világosabb azoknak a feladatoknak a nehézsége, melyet a kormánynak le kellett győznie. Az 1902. évi németbirodalmi általános vámtarifa és a németbirodalmi közgazdasági politika számunkra is megjelölte azt az utat, melyen — legnagyobb külföldi piaczunk óriási felvevő képességét és igényeit tekintve — haladnunk kell. Állategészségrendőri tekintetben ez arra intett bennünket, hogy állatállományunk egészségének biztonságát az eddigieknél is hatásosabb módon kell védelmeznünk ugy a saját területeinken felléphető állatbetegségek ellen, valamint a nemzetközi forgalomban is jóval nagyobb szigort kell alkalmaznunk a végből, hogy féltve őrzött állategészségügyünket idegen országokból való betegség behurczolások semmiképen se veszélyeztessék. 26"
