Képviselőházi irományok, 1906. XXIX. kötet • 945-964. sz.

Irományszámok - 1906-964. Törvényjavaslat a magyar szent korona országainak az ipari tulajdon védelmére alakult nemzetközi Unio kötelékébe való belépéséről

464 964. szám. ielentóse által, amennyiben a védjegytulajdonos egyszersmind azt is bejelenti, hogy védjegyét nemzetközileg is bejegyeztetni kivánja, a madridi megállapodáshoz csatlakozott összes államokban egyidejűleg elnyeri az oltalmat. Az által pedig, hogy a védjegyet az Unió 20 esztendeig oltalmazza, az az előny jár, hogy azokban az államokban, a melyeknél az oltalmi idő rövidebb, nem kell a bejelentőnek a megujitást a lejárt különböző határidőkben esetrőlesetre eszközölnie. A pénzbeli megtakarítás abban nyilvánul, hogy mig jelenleg valamely védjegy oltalma a magyar szent korona országainak és a madridi külön egyezményhez csatlakozott tiz államnak területére nézve jóval több mint 1000 korona költséggel jár, a csatlakozás megtörténte után a lajstromozás a jelenleg 10 koronában megállapított belföldi lajstromozási díjjal együtt csak 110 koronát teend ki. Mindezekhez járul, hogy a mennyiben a védjegy tulajdonosa annak nemzetközi lajstromoztatását kivánja, a védjegy hivatalból fog a berni irodával közöltetni, ez pedig azt az Unió mindegyik államával szintén hivatalból fogja közölni, holott eddigelé a védjegytulajdonosnak minden egyes államban külön-külön kellett a bejelentést eszközölnie, vagy személyesen vagy megbízottja által. Az "által, hogy a berni irodánál való nemzetközi bejegyzést a hazai illetékes hatóság közvetíti, biztosítva van az is, hogy nemzetközi bejegyzés alá csak oly védjegyek kerülnek, a melyek a származási országban tényleg be vannak lajstromozva s ott oltalmat élveznek. A szóban levő 1891. évi madridi megállapodás hatályba lépte óta az 1907. év végóig a berni irodánál összesen 6548 védjegy nemzetközi lajstromozása eszközöltetett és a vonatkozó statisztika azt mutatja, hogy az így belajstromozott védjegyek száma évről-évre emelkedőben van. A gyári vagy kereskedelmi védjegyek nemzetközi lajstromozása iránt kötött szóban levő madridi megállapodást illetőleg a szerződő államok ugyancsak Madridban 1891 április 14-ón egy végrehajtási szabályzatot fogadtak el, a melyet Brnxellesben 1897. évi deczember hó 14-ón némely pontjaiban módosítottak, illetve kiegészítettek. (L. e szabályzatot a jelen indokolás III. mellékletében.) E szabályzat a módosított madridi megállapodás 3. czikkével együtt, a mely a berni nemzetközi irodánál való védjegylajstromozás alakiságait irja elő, szolgál részletes útmutatásul a védjegyek nemzetközi bejegyeztetése körül követendő eljárásra nézve. . A megállapodás 4. czikke kimondja, hogy a nemzetközi irodánál eszközölt belajstromozás időpontjától kezdve a védjegy oltalomra való igénye szempontjából a szerződő államok mindegyikében olyannnak tekintendő, mintha az illető védjegy azokban tétetett volna le. A bruxellesi pótegyezmény által beiktatott Ab) c z i k k pedig kiegészíti a fentebbi határozmányt azzal, hogy ha valamely, már egy vagy több szerződő államban belajstromozott védjegyet a nemzetközi iroda ugyanannak a tulajdonosnak vagy jogutódjának javára utólag belajstromoz, a nemzetközi belajstromozás a megelőző hazai belajstromozások helyébe lépőnek tekintendő, azonban az utóbbiak által már elnyert jogok sérelme nélkül. Ezt a kiegészítést egyes államok későbben való csatlakozása esetében különös jelentőséggel bíró annak a kérdésnek tisztázása tette szükségessé, hogy az ilyen utólag eszközölt nemzetközi lajstromozás esetében az elsőbbségre nézve csakis a nemzetközi bejegyzés vagy pedig az e tekintetben kedvezőbb hazai belajstromozások, —• azaz az egyes államokban az azokban fennálló szabályok értelmében eszközölt korábbi belajstromozások, — legyenek-e irányadók? . ,