Képviselőházi irományok, 1906. XXVIII. kötet • 926-944. sz.
Irományszámok - 1906-926. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról
56 926. szám. A földadó-minimum nemcsak az ország különböző részeiben, de egyes vármegyék, sőt egyes választókerületek területén is kirívó aránytalanságokat mutat. A törvényjavaslat mellékletei között feltalálható harmadik kimutatás adatai szerint a földadóminimum, mely választői jogot ad, 68 fillér é s 87 K 17 fillér között ingadozik. Tehát az országban egyik községBerT már 1 koronán aluli, másikban csak 87 koronán felüli földadó adja meg a választói jogot. Ugyancsak e kimutatás tanúsága szerint ugyanabban a vármegyében, vagy választókerületben is előfordul az az aránytalanság, hogy a választői jogra minősitő vagyoni cenzus az egyik községben 10, 20, sőt 30-szor olyan magas, mint a másikban. A jelenlegi tulmagas értelmi cenzus (1874: XXXIII. t.-c. 9. §.), mely főként a teljes középiskolai képzettségre van fektetve, a mai korszellemmel szintén nem egyeztethető össze. A munkásosztály pedig — amelynek száma, értelmi ereje és politikai öntudata jelentékenyen megnövekedett — alig van nálunk a választók között képviselve, amennyiben a munkások száma az összes választóknak csak 6-1%-át teszi, holott másutt mindenütt a munkásosztály nagy része bir választói joggal, s az összes választóknak tekintélyes számát alkotja. Választókerületi beosztásunk szintén elavult, egyenlőtlen, igazságtalan. Ugyanis jelenleg 9 kerületben 500-nál kevesebb, 54 kerületben 4000-nél több, 7 kerületben pedig 7000-nél is több a választők száma. Bereczk községben 125, Budapest VII : ik kerületében 14.492 egyén választ egy képviselőt. A választői jog gyökeres rendezésének szüksége tehát közelebbi indokolásra nem szorul. De a legszűkebb körű választői jogról egyszerre a másik végletbe csapni át, vagyis a korlátlan és egyenlő általános választói jog alapjára állani, az egységes nemzeti állam és az egészséges társadalmi fejlődés szempontjából egyaránt veszélyes lenne. Politikailag iskolázott és előrelátó nemzetek — mint aminő például az angol — mindig csak lépésről-lépésre haladtak a választői jog kiterjesztésének utján, mindig figyelemmel arra, hogy az újonnan emancipált rétegek ne majorizálhassák az ezelőtt szavazati joggal birt rétegeket. Nagy mulasztás volt, hogy a választők számát nem szaporítottuk már korábban, akkor, amikor még részleges reformok is célhoz vezethettek volna, s amikor ujabb és ujabb rétegek fokozatos bevonásával és assimilálásával lépésről-lépésre fejleszthettük volna a választői jogot. A merev megállapodás túlzásából azonban ne térjünk át a mindent megadás túlzásába. A — sajnos — elkövetett egyik hibát ne akarjuk az ellenkező hiba elkövetésével tenni jóvá. A korlátlan választői jognak minden átmenet nélkül, egyszerre való behozatala az államhatalmat a vagyontalan, a politikailag iskolázatlan, tehát kellő belátással és az államügyek intézéséhez megkívánt hivatottsággal egyáltalán nem biró tömeg kezeibe szolgáltatná át.
