Képviselőházi irományok, 1906. XXVI. kötet • 301-914., CXXV-CXLVI sz.
Irományszámok - 1906-901. Törvényjavaslat a közadók kezeléséről
901. szám. 57 A házadóról szóló törvényjavaslat 40. §-ának 3. pontjában, illetőleg 58. §-ában már gondoskodva van arról, hogy az elemi csapás folytán megsemmisült épületek adója leirassék. Az elemi csapás azonban az épületet akárhányszor nem teszi hasznavehetetlenné, hanem csak megrongálja, melynek helyreállítása azután szintén nagyobb költséget igényel. Méltányos tehát, hogy a kár mérvéhez képest ez esetben is adóelengedést adjunk, mire nézve e szakasz utolsó bekezdése rendelkezik. A kár mérve és annak megállapítása leghelyesebben rendeletileg lenne szabályozandó. A 37—38. §§-hoz. Ezek a szakaszok az elemi káresetek bejelentésének módját, határidejét és a kár mérvét állapítják meg azon elvek szerint, a hogyan az utasítások ezt ma is előírják. Ezeknek a szabályoknak törvényesitését a jogbiztonság érdekében tartottam szükségesnek. Az adóelengedésre vonatkozó alaki eljárásnak szabályozása azonban helyesen továbbra is csak rendeleti utón történhetik. Az 1883 : XLIV. t.-cz. 50. §-ának azt a megszorító rendelkezését, mely szerint elemi csapások okozta károk eseteiben a haszonbérbe adott földbirtoknál a bérbeadót adóelengedés csak akkor illeti meg, ha az elemi csapás által sújtott földnek az adóját a bérlő fizeti, a javaslatból kihagytam; mert méltánytalannak tartom az adóelengedést ahhoz a feltételhez kötni, vájjon a bérlő szerződésszerűleg viseli-e a földadót vagy sem, a mennyiben a földadónak vállalt fizetése csakis a bérösszeg alakulására, annak nagyságára lehet befolyással, de a károsodás tényén — bárkit érjen is az — mit sem változtat. A 39. §-hoz. Az adóelengedés kérdésében eljáró hatóságoknak eddigi illetékességét ez a szakasz nem érinti. Ujitást csupán annyiban tartalmaz, a mennyiben rendelet helyett maga a törvény állapítja meg azt az időpontot, a melytől az első fokú felebbezés beadásának határideje számítandó. A 40. §-hoz. Az indokolás általános részében már kifejtettem annak szükséges voltát, hogy a közvetlen fizetők tartozásait a főszolgabírók helyett a királyi adóhivatalok (állampénztárak) hajtsák be. Az adókezelési törvény 53. §-ának azt a rendelkezését, mely szerint a városi polgármesterek és a járási főszolgabírók személyét terhelő tartozásokat állami közegek hajtják be, tekintet nélkül arra, vájjon az illetők közvetlen fizetők-e vagy sem, kiterjesztettem a rendezett tanácsú és a törvényhatósági joggal felruházott városok alkalmazottaira, a szolgabirókra és a községi elöljáróság tagjaira is. Mert egyrészt meg kell szüntetni azt a visszás állapotot, hogy a behajtásra kötelezett elöljárók önmaguk ellen vezessenek végrehajtást, másrészt kétségtelen, hogy a többi községi (városi) behajtó közegeket alárendeltségi viszonyuk is akárhányszor feszélyezi abban, hogy felebbvalóik ellen a végrehajtást törvényszerűen alkalmazzák. 41. §-hoz. Ez a szakasz a végrehajtás helyének sorrendjét állapítja meg oly formán, hogy a községnél (városnál) előirt tartozásra nézve az idegen helyen lakóknál is Ke E MhL iromány. 1908—1911. XXVI. kötet. 8
