Képviselőházi irományok, 1906. XXVI. kötet • 301-914., CXXV-CXLVI sz.
Irományszámok - 1906-901. Törvényjavaslat a közadók kezeléséről
901. szám. 53 A tartozatlan fizetés visszakövetelésének határidejét a mai 3 év helyett, a befizetéstől számítandó 5 évben vélem megállapitandónak, mert átalán és főszabályként ugyanazt az elévülési időt tartja fenn a kincstár magának saját követeléseire nézve, az adózó felek irányában is. Mig a bár követelt, de még nem érvényesített tartozatlan követelésre nézve, annak tényleges érvényesítéséig, vagyis a lefizetésig, tekintet nélkül a határidőre, feltétlenül meg kell a feleknek a követelés elleni kifogás jogát adni. Ez alól az általános szabály alól csakis azokban az esetekben van kivételnek helye, midőn az adótárgynak, vagy az adókötelezettségnek megszűnése esetében egyes törvényeink külön feltételt és határidőt szabnak a törlési vagy visszakövetelési jog érvényesithetésére. Ezért történik a 7. §. első bekezdésében utalás e külön törvényrendelkezésekre, mig a második és harmadik bekezdésben az általam ismertetett általános magánjogi elveket juttatom érvényre Önként érthető, hogy a tartozatlan fizetés fogalmi körébe általános jogi elvek szerint nem vonhatók azok a fizetések, a melyeknél a naturális obligatió fennáll, de a melyektől valaki menekülhetett volna, ha kifogását kellő időben érvényesiti, igy pl. ha elévülés után fizeti be a tartozást, vagy pedig a másodsorban fizetésre kötelezett első sorban teljesiti a fizetést, stb. Hasonlókép nem követelhetők vissza tartozatlan fizetés czímén a bíróilag megítélt követelések, a taxatió utján megállapított tartozások azon a czímén, hogy a taxalió nem megfelelő volt s általában a jogerősen megállapított köztartozások, kivéve, ha az adótárgyban vagy személyben (error in persone error in re) történik tévedés, vagy pedig oly számítási vagy előírási hiba fordul elő, a melyet különben is hivatalból kellene kiigazítani. A 8—10. §§-hoz. A mai jog az egyenes adóztatás terén kél felebbezési hatóságot ismer másodfokon, jelesül az adófelssólamlási bizottságot azokra az adókra nézve, melyeknél az alapul szolgáló jövedelem becslés utján állapitható meg; továbbá a törvényhatóság közigazgatási bizottságát a többi egyenes adónemekre nézve. Ez a helyzet most annyiban változik, hogy a közigazgatási bizottságnak a felebbvitelről szóló jogköre ennek adóügyi bizottságára ruháztatik, melynek szükséges és czélszerű voltát a közszolgáltatások egyesitett kezeléséről szóló törvényjavaslat indokolásában már kifej t ettem. A javaslat 8 §-a szerint tehát a közigazgatási bizottság ezentúl csakis mint első fórum jár el azokban az ügyekben, melyek az 1889 : XXVIII. t.-cz. 15. §-ának I— II. pontja szerint eddig is hozzá tartoztak. A 11—15. §§-hoz. Ezek a szakaszok a lényegben a közszolgáltatások egyesitett kezeléséről szóló törvényjavaslat 24—27. §§-ban foglaltakkal megegyeznek és igy külön megokolást nem igényelnek. A 13. §. c) pontja szerint a felebbezési határidő továbbra is az elemi kár felvételéről szóló leírási jegyzéknek közszemlére történt kitételétől számíttatnék. Ezt a kitételt azért kellett a javaslatba felvennem, mert ezek a leírások egy-egy községben igen sokszor száz és száz adózóra is kiterjednek, a végzéseknek egyenkint! kiadása tehát nagy munkaterhét zuditana az administratióra.
