Képviselőházi irományok, 1906. XXVI. kötet • 301-914., CXXV-CXLVI sz.

Irományszámok - 1906-914. A kivándorlási bizottság jelentése a magyar királyi belügyminister által benyujtott "a kivándorlásról" szóló 818. számú törvényjavaslathoz

136 914. szám. fekvő javaslat fontosságából és nem mentik fel a törvényhozást attól a kötelezettségtől, hogy ezt a javaslatot, bár érett megfontolás után, de lehetőleg mielőbb törvónynyé emelje. Hiszszük ós reméljük, hogyha ez bekövetkezik, azon hézagok közül, a melyet az 1903-ik évi IV. t.-cz. mutat, sikerül nem egyet betölteni és nyugodtan mondhatjuk, hogy lelkiismeretes és ildomos végrehajtást feltételezve, sok mog fog szűnni azok közül a jogosult panaszok közül, melyek az 1903-ik évi IV. t.-cz, végrehajtása miatt a közvéleményben unos-untalan felhangzottak. Az uj javaslat, szemben a múlttal, szabatosabban állapitja meg a kivándorlónak fogalmát. Szaporitja a kivándorlásnál tekintetbe jövő korlátozásokat. Védekezik nevezetesen a kiskorúak, a katonakötelezettek és családfentartók kivándorlása ellen. (2. §.) A jelenleg érvényben levő törvónynyel sok tekintetben ellentótben szabályozza a szállitó vállalkozók s meghatalmazottaik jogviszonyait, uj alapokon szervezi a kivándorlási tanácsot, a mely a régi törvénynek tökéletesen holt intézménye volt. Gonddal, körültekintéssel s a gyűjtött, sajnos elég bő és szomorú tapasztalatok felhasználásával részletezi a büntetendő cselekvényeket s felemeli az elfogadható határig a kiszabandó büntetéseket. Sok tekintetben beavatkozást vagy legalább betekintést enged az országgyűlésnek a törvény végrehajtásába akkor, a midőn kötelezővé teszi a kormányra nézve, hogy például a szállitó vállalkozóknak adandó engedély, valamint ennek megvonása az országgyűlésiek bejelentessék, sőt a kivándorlási tanácsot nagyrószben az országgyűlés kiküldötteiből kivánja összeállittatni. Mind a mellett az előttünk fekvő javaslat, habár formailag nem is, mert hiszen az 5'2-ik §. értelmében az 1903. évi IV. t.-cz.-et egészen hatályon kivül helyezi, de lényegében, intézkedéseit tekintve, novella jellegével bir, mert átvette ós fentartja mindazt, a mi a jelenleg érvényes törvényben jónak és fentartandónak bizonyult. Áttérve a részletekre, a kivándorlási bizottság a belügyminister úr által beterjesztett javaslatokon a következő módosításokat tette. A 2-ik §. a) pontjának második bekezdésében a 15 évet, tekintettel az idevonatkozó amerikai törvény intézkedéseire egy évvel, azaz 16-ra emelte fel. Ugyané §. b) pontjának első bekezdésében emiitett óvadéknál a belügyminister úr által javasolt 50—1.000 koronát, 100—1.000 koronára módosította. A 8-ik §-nál kimondotta, hogy az óvadék mindig magyar értékben teendő le. Ezen határozat elvi jelentőséggel birván, a második szakasznál is érvény esi tendő. A 11. §. a következő pótlással fogadtatott el: Nem adható engedély oly határszéli túrósokra és községekre, a melyek felé a kivándorlás irányítása be van tiltva. Engedélyes vállalkozó nem engedélyes vállalkozóval a kivándorlók szállítására vonatkozólag semmiféle szerződéses viszonyba nem léphet. A 14. §-nál az első sorban előforduló törvényhatósági kifejezés után a városi szó beiktatandó. A második sorba pedig a tanítók elé a következő pótlás tétetett: ügyvédek, orvosok, állatorvosok . . . A 21. §. a következő szövegezéssel fogadtatott el: Útlevéllel el nem látott egyének szállítására szerződést kötni tilos. A 23. §. első pontjába felvette a bizottság azt, hogy a vállalkozó minden egyes kivándorlóval szemben köteles,