Képviselőházi irományok, 1906. XXV. kötet • 857-900. sz.

Irományszámok - 1906-896. Törvényjavaslat a szeszadóról, valamint a szesztermeléssel együttesen készitett sajtolt élesztő megadóztatásáról, úgyszintén a szeszkontingens megállapitásáról és annak felosztásáról

358 896. szám. adótételek egyenlőtlensége, melyre ezen külön jutalom engedélyezése alapíttatott, megszűnik, mégis ezt a külön jutalmat abban az 1 K összegben, melyben az eddig is érvényesült, mezőgazdasági szeszfőzdéink számára még fentartani kívánom addig az időpontig, mig az ipari szeszfőzdék kontingensének már fentebb ismertetett fokozatos leszállítása folytán mezőgazdaságunknak a szesztermelésben az eddiginél tetemesen nagyobb rósz biztosíttatott. Ez a szakasz a mezőgazdasági szesztermelést előmozdítani kívánja még i az által, hogy a szeszfőzde mezőgazdasági jellegét nem köti csupán csak / egyetlen mezőgazdasággal való kapcsolathoz, hanem ezt a jelleget akkor is elismeri, ha több mezőgazdaságtól nyeri a szeszgyártáshoz felhasználandó anyagokat; könnyítést ad továbbá a szakasz abban az irányban is, hogy a meghatározott napi átlagos alkoholtermelés túllépését megengedi abban az esetben, ha a meglevő termelési anyagok romlása a szeszfőzósi üzem fokozását szükségessé teszi. A 6. §. a vámvonalon át kivitt szesz után járó jutalom ós az adóvisszatórités összegét állapítja meg. Az általános részben már említettem, hogy szeszkivitelünkre nézve a jutalmak kontingentálásának eddigi rendszere hátrányosan folyt be, s szeszkiviteli kereskedelmünknek jobban megfelel, ha a kiviteli jutalom fix összegben van megállapítva. Ennek megfelelően ez a szakasz a kiviteli jutalom tételét minden liter alkohol után 7 filórben, vagyis abban az összegben állapítja meg, mennyi a kiviteli jutalmak mai rendszere mellett a névleg 10 fillérben megállapítva volt jutaimi tételből átlagosan tényleg kifizetésre került. E szakasz az olyan szesznél, mely a szabad forgalomból, vagyis már megadóztatva vitetik ki a vámvonalon át, minden liter alkohol után 1 K és 5 f-ben állapítja meg az adóvisszatóritós mértékét. Minthogy ilyen módon való kivitelre legtöbbnyire az a szesz kerül, mely a termelési adót átalányozás szerint, vagy megváltás utján fizette, s ezen adóztatási módok mellett, az átalányozási szabályoknak e javaslat szerint történő szigorítása után is, a tényleg termelt egész alkoholmennyisóg nem kerül megadóztatásra, ez okból az adóvisszatóritós mértéke nem állapitható meg a termelési adó teljes tételónok összegében, hanem annak csak egy megfelelő hányadával; ezt a hányadot a javaslat olyan összegben állapítja meg, hogy a tényleg fizetett adó összegén felül még a kivitt szesz után járó kiviteli jutalom összege is benfoglaltatik. A javaslatnak 8—18. §-ai a szeszadó fizetése iránti kötelezettségre, az adó iránti személyes ós dologi kezességre s az adó elévülésére vonatkozólag azonos határozmányokat tartalmaznak, mint a milyenek jelenleg is érvényben vannak. A 19 — 28. §-ok a szeszadó biztosítása iránti általános szabályokat tartalmazzák s e szakaszok közül csupán a 19. §. utolsó bekezdése tartalmaz lényegileg uj rendelkezést, mely rendelkezés az ellenőrzés hatékonyabb gyakoroltatását kívánja lehetővé tenni. A javaslat harmadik fejezetében foglalt 29—72. §-ok tartalmazzák azokat a határozmányokat, melyek a szesztermelés megadóztatása körüli eljárást ós az ellenőrzést szabályozzák. E szakaszok közül a 29—34. §-ok a megadóztatási módokat jelölik meg s fentartják a ma is érvényben levő három módozatot, t. i. a főzőkészülék termelőképessége szerinti átalányozás utján, a megváltás utján ós végre a tényleges termelvóny szerint történő adóztatást; egyúttal a szeszfőzdéket ugyanazon alapon oszályozzák, mint az osztályozás eddig is történt s meghatározzák azt is, hogy az egyes adóztatási módokat mely szeszfőzdék vehetik igénybe.