Képviselőházi irományok, 1906. XXV. kötet • 857-900. sz.

Irományszámok - 1906-887. Törvényjavaslat a gazdasági népoktatásról

887. szám. 191 éves életkorban levő tanköteles gyermeke nem részesül az elemi népiskolánál magasabb oktatásban, vagy nem jár inasiskolába, vagy a saját hitfelekezete által fentartott elemi népiskola ismétlő-tanfolyamába, köteles tanköteles gyermekét a gazdasági népiskolába három éven át rendesen járatni. Viszont arra is figyelemmel kellett lennem, hogy lesznek olyan községek, a melyekben a község fentart ugyan gazdasági népiskolát, de valamelyik hitfelekezet, élve az 1868: XXXVIII. t.-oz. 11. §-ában biztositott jogával, e mellett mégis fentart általános irányú ismétlő-iskolát, a melybe természetesen az azon hitfelekezethez tartozó ismétlő tankötelesek jogositva vannak járni. Nehogy az ilyen tanulók a gyakorlati életre oly nagyon fontos gazdasági oktatást nélkülözzék, javaslatomba azt a rendelkezést vettem fel, hogy az a tanuló, a ki valamely elemi népiskola ismétlő tanfolyamát látogatja, tartozik a jelen törvény 14. §-ának II. pontjában felsorolt tárgyakat a helybeli gazdasági népiskolában hallgatni; ott, a hol ilyen viszonyok vannak, a tanitás menete ugy a gazdasági, mint az ismétlő-iskolákban akkép osztandó be, hogy a tanulók e kötelezettségnek eleget tehessenek. Minthogy a hat évig tartó mindennapi tankötelezettség ideje alatt módjában áll minden gyermeknek a folyékony irni-olvasni tudást ós a négy alapművelettel való számolást, valamint az 1907: XXVII. t.-cz. 19. §-ában megkivánt mérvben a magyar nyelvet elsajátítani, javaslatomban arra is figyelemmel kellett lennem, hogy azok a 12—15 éves tankötelesek, a kik ezt a minimális alapismeretet sem sajátították el, nehogy ezek a gazdasági népiskola többi tanulóit előhaladásukban gátolják, és mert különben sem volnának képesek a gazdasági népiskola többi tanulóival a tanulásban lépést tartani, egy évre előkészítő-osztályba utasíttassanak, a hol az elmulasztottakat pótolhatják és csak azután léphetnek át a gazdasági népiskolába. Az ilyen tanulók tehát tulajdonképen 12-ik életévük betöltése után még négy évig iskoláznak ; de ettől a szigortól az is remélhető, hogy az elemi népiskola mindennapi tanfolyamában a tankötelezettség érvényre emelése ugy a rendes iskolázás, mint a tanitás eredménye tekintetében jelentékenyen javulni fog. Ehhez hasonló rendelkezést találunk a legtöbb külföldi állam népoktatási törvényében. így az osztrák birodalmi népoktatási törvény az iskolából elbocsátást attól teszi függővé, hogy a tanuló a népiskola fő tárgyaiban, vallásban, olvasásban, Írásban és számolásban megszerezte-e a szükséges ismereteket. Erről, az egyetemes iskolarend intézkedése szerint, az iskola vezetője tanúskodik, megfelelő elbocsátó-bizonyítvány (Entlassungs-Zeugniss) kiállításával. E bizonyítvány megtagadása ellenében a szülő a kerületi iskolahatósághoz folyamodhatik, vizsgálatot kérve. A kik ily bizonyítványt nem kaphatnak, a tanköteles koron túl is tartoznak iskolába járni. Poroszországban a mindennapos iskolázás végét törvényszerűen nem a gyermek kora határozza meg, hanem az a körülmény, hogy megszerezte-e a szükséges ismereteket; ebben pedig a helyi ós kerületi iskolafelügyelő ítélete dönt. Csupán Ost- ós West-Preussen tartományokban szűnik meg a gyermek tankötelezettsége 14. éve betöltésével; de itt is meghosszabbítható az a helyi felügyelő rendeletére. A népiskola bevégzéséről minden gyermek megfelelő bizonyítványt (Entlassungs- vagy Abgangs-Zeugniss) kap. Szászországban a mindennapos iskolából csak a tanczél elérése után, főképen a vallás, német nyelv, olvasás, irás és számolásnak legalább elégséges ismerete alapján történhetik az elbocsátás; különben a gyermek még egy évi iskolai látogatásra köteles.