Képviselőházi irományok, 1906. XXV. kötet • 857-900. sz.

Irományszámok - 1906-886. Törvényjavaslat az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről

160 886. szám. Az országos tanítói nyugdíjalapot is kárpótolni kell az elmaradó 30 filléres tanítói nyugdíjilletókekből befolyó jövedelemért, a mely az 1907. évi előirányzat szerint 637.000 koronát tesz, de a mely összeg olyan arányban fog növekedni, a milyen arányban az iskolába járó tankötelesek száma az 1907. évi létszámhoz képest emelkedik. Ezt a kárpótlást az államnak kell nyújtania, a mi annál inkább móltányos, mert az állami tanítók vógellátása szintén az országos tanítói nyugdíjalap terhe. Ezen kárpótlás évi összege a törvényhozás további megállapodásáig 700.000 K-ban van megállapítva. 3. §. A fennebbi szakaszokban foglalt rendelkezésekből következik, hogy a községi és hitfelekezeti iskolafentartók azon jövedelem csökkenésért, amelyet az elemi iskolai tanítás ingyenessége maga után von és a melyet saját erejükből fedezni nem képesek, az államtól teljes kárpótlást nyernek, de erre csak azon iskolák tarthatnak igényt, a melyek a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és községi és hitfelekezeti néptanítók járandóságairól szóló 1907: XXVII. t.-cz. 15., 16., 17., 18., 19. ós 20. § aiban foglalt feltételeknek megfelelnek, t. i. azon feltóteleknek, a melyekhez a tanítók állami fizetéskiegészítésének igénybe vehetóse az idézett törvényben kötve van és a melyek valóban valamely község vagy hitfélekezet által tartatnak fenn; az olyan iskola, mely túlnyomólag tandíjakból él, tulajdonképen magániskola természetével bir és közjogi jelleggel alig ruházható fel. Ez az utolsó szempont indokolja a kárpótlás megszorítását egy bizonyos tandíj-maximumig; 14.200 községi és felekezeti iskoláink közül ez a megszorítás csak 422-t érint. 4. §. Mindazon községi és hitfélekezeti elemi népiskolákkal szemben, a melyek a jelen törvény alapján tandíj kárpótlás czímón nyernek államsegélyt és pedig akár a tanítói fizetések kiegészítésére (korpótlékaira), akár pedig az iskolák dologi szükségleteire, mindezen iskolákkal szemben az 1907. évi XXVII. törvényczikkben foglalt rendelkezések nyernek alkalmazást. Tehát a jelen törvény alapján kórt tandíjkárpótló-államsegély megadása, megtagadása vagy megvonása tekintetében, még pedig akár tanítói fizetéskiegészitésre, akár az iskola dologi szükségleteire kéretik az államsegély, az 1907. évi XXVII. törvényczikknek azon rendelkezései alkalmazandók, a melyek a tanítói fizetéskiegészítés czímén kért államsegély megadására, megtagadására és megvonására vonatkoznak. Olyan községnek tandíj kárpótlást kérő folyamodványa, mely az 1868: XXXVIII. t.-cz. 35. §-a által engedélyezett 5°/o iskolai adót ki nem vetette, vagy ki nem merítette, tárgyalás alá nem vehető. Épen ugy nem vehető tárgyalás alá azon hitfelekezetnek tandíj kárpótlást kérő folyamodványa, a melynek tagjai iskolájuk fentartására legalább is állami egyenes adójuk 5^/o-ával felérő hozzájárulást nem biztosítanak. Tehát az olyan községi vagy hitfelekezeti iskola, a mely kizárólag tandíjból tartatik fenn, kárpótlásra igényt nem tarthat. 5. §. A községi és hitfelekezeti tanítók személyes javadalmazását képező tandíjjövedelem, illetőleg az e helyett engedélyezendő államsegély összegének