Képviselőházi irományok, 1906. XXV. kötet • 857-900. sz.

Irományszámok - 1906-886. Törvényjavaslat az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről

886. szám. 157 ingyenes, csupán Kopenhága fővárosban s néhány vidéki városban van különbség ingyenes és fizető iskolák (1 K havonkénti tandíjjal) közt, tantervi'tekintetben is, a mennyiben a fizető iskolák felsőbb osztályaiban már bővebb terv szerint tanítanak. Az ingyenes iskolába különben bárki járathatja gyermekét ; itt nemcsak tandíj nincs, de taneszközöket és iskolai használatra tankönyveket is ingyen kapnak a tanulók. 13. Svédország. A népoktatás svéd földön ingyenes; az iskolák fentartása elsősorban az iskolakerületeket terheli; erre szükség szerint, ugyanazon elvek alapján, melyek a községi háztartásra irányadók, pótadót vettetnek ki, de jogukban áll egyenesen iskolai czélokra külön fejadót is megállapítani, megállapított mérsékelt összegben, a nők után csak felét szedve. 14. Norvégia. A népiskolai tanítás ingyenes; szegény gyermekek, a kik szükséget szenvedve, emiatt nem járhatnak iskolába, egyéb segélyben is részesülnek. Harmincz éven át (1861—91) a városokban kísérletet tettek a fizető ós ingyenes iskolák rendszerével, de társadalmi félszegsógei miatt abbahagyták. 15. Portugália. Már az 1844-iki összefoglaló törvény rendelte el a népiskolai tanítás kötelezettségét és ingyenességét; azonban csak az ingyenesség érvényesült (1868 óta) teljesen, ugy hogy gyermekek, a kik szüleik szegénysége miatt nem járhatnának iskolába, ruhát is kapnak ós mindenféle taneszközt. Külön, legalább négy férfiból ós három nőből alakult pártfogó-bizottságok alakultak az iskolábajárás ily irányú előmozdítására. Az általános kötelezettség érvényesülése, inkább a szóbanforgó népség közönyössége miatt, nem haladt megfelelően, semmint a törvényes rendelkezések hiánya miatt. Már az 1844. évi törvény elég szigorú büntetéssel sújtotta a tanulatlanságot, mert határozata szerint hat évvel életbelépte után senki sem gyakorolhat politikai jogokat, ki olvasni és irni meg nem tanult, tíz óv multán pedig minden szülő is elveszti öt évre jogát, ha gyermeke 15. évének betöltéig nem tanulta meg az olvasást, irást. Későbbi törvény (1878), mely minden iskolamulasztásért egy napi munkát szab büntetésül, a mi ismétlés esetén négyszeresére is emelkedhetik. 16. Spanyolország. Már 1821-ben, a szabadelvű mozgalmak győzelme alatt elrendelték a népoktatásnak ingyenességót; azonban a politikai válságoknak és a gyorsan egymást felváltó ellentétes irányzatoknak épugy tulajdoni tható, mint a köznép tagadhatatlan közönyösségének, hogy az intézkedés csak arra zsugorodott össze, hogy legalább a szegények, a kik nem fizethetnek, még a gyámolított magániskolákban is ingyenes tanításban részesülnek. 17. Olaszország. Az olasz kormányzatnak mindenesetre érdeme, hogy a népiskolai tanításnak ingyenességót, már a szardíniái iskolatörvény (1859) egyik alaprendelkezését, az ország tágabb keretében is csorbítatlanul megőrizte, bár a pénzügyi nehézségek közt nem egy ministernek juthatott eszébe, hogy a népoktatás folyton emelkedő költségeire a tandíj segítségét is igénybe lehetne venni. A törvényhozás azonban mindig útját állotta az ily gondolatnak ós a kormányrendeletek is csak ott tartják megengedhetőnek fizető iskolák állítását, a hol előbb a községek törvényes kötelességük szerint elegendő ingyenes iskolákról gondoskodtak. 18. SvájCZ. A huszonkét kanton szövetséges állama már alkotmányába, midőn 1848-ban a többi állami addigi szövetsége egységesebben átalakította, felvette a kötelező és ingyenes oktatás elvét. Az alkotmány 27. pontja ugyanis ekként intézkedik a népoktatás tárgyában: »A kantonok gondoskodnak az egységes elemi oktatásról, mely kizárólag állami vezetés alatt álljon. Az ok-