Képviselőházi irományok, 1906. XXV. kötet • 857-900. sz.

Irományszámok - 1906-886. Törvényjavaslat az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről

152 886. szám. A tanitási díjaknak túlnyomóan nagy része a tisztán magyar tanitási nyelvű népiskolákat terheli, a mennyiben ezekben 1,936.184 korona tandíjjövedelem folyt be; mig a vegyes és tisztán nemzetiségi tanitási nyelvű elemi népiskolákban csupán 486.038 korona volt a tandíjjövedelem. A tandíjjövedelem a legtöbb iskolánál a tanitók javadalmazásának kiegészítő részét képezi. A beszedés, főleg a terményben kirótt tandíjaknál, sok nehézséggel és zaklatással jár a tanítóra, szülőre és iskolafentartóra egyaránt. De ettől eltekintve, a tandíj szedés jogának a közjogi jellegű elemi népiskolákban való további fentartása megengedhetlen, főleg azért, mivel a népoktatási törvényien kimondott általános tankötelezettség elvével egyáltalán nem fér össze, hogy az ezt teljesítő szülőtől az iskola tanitási díjat szedjen. Jelen törvényjavaslatnak tehát az a czélja, hogy az állami, községi és hitfelekezeti népiskoláknak úgy a mindennapi, mint ismétlő-tanfolyamában a tanítás teljesen igyenes legyen, hogy az azokba jelentkező tankötelesek semmi féle czímen sem készpénzben, sem természetben tanitási díjat ne fizessenek. A társulatok ós magánosok által fenntartott iskoláknál azonban, melyek a hivatalos népoktatási szervezetnek kiegészítő részét nem képezik, hanem a magánvállalkozás jellegével birnak, ennek az elvnek keresztülvitele nem föltétlenül szükséges. A tandíjon kivül még egy más, ehhez hasonló körülmény is zsibbasztólag hat a tankötelezettség érvényesítésére. Ugyanis a népoktatási nyilvános tanintézetek tanítóinak nyugdíjazásáról szóló 1891: XLIII. t.cz. 10. §-a értelmében a nyugdíj- és gyámalap jövedelmei közé felveendő az oly népoktatási tanintézetekbe járó tankötelesek után hozzájárulás czímén évenként fizetendő 30 fillér (15 kr.), mely tanintézetek tanítói az 1875: XXXII. t.-cz. értelmében a nyugdíjra jogosítottak sorába felvétettek. Ezen hozzájárulási díj elsősorban a szülőktől szedendő be, másodsorban az iskolafentartóktól. Ez a 30 filléres tanítói nyugdíjilleték oly sok kellemetlenséget okoz a szülőknek, tanítóknak és hatóságoknak, hogy most, a midőn az a czélom, hogy a tankötelezettség érvényesithetóse elé gördülő akadályokat elhárítsam s mindenki számára könnyen hozzáférhetővé és ingyenessé tegyem az elemi népoktatást, a sok zaklatással járó 30 filléres tanítói nyugdíj intézeti járulékok fizetése alól szintén fel kell menteni a szülőket. De a midőn az ingyenes elemi népoktatást megvalósítani kívánjuk, az állam előtt az a feladat áll, hogy az iskolafentartókat a tandíjj öve delem ért, a melyre azoknak túlnyomó nagy részben a tanitók fizetésének, kisebb részben az iskola egyéb szükségleteinek fedezésére szükségünk van, kártalanítsa, illetve az így beálló jövedelemhiányt államsegélylyel pótolja Épen igy állam segélyly el pótolandó az orsz tanítói nyugdíjalap javára az a hiány, a mely a 30 filléres tanítói nyugdíj illeték megszűnése következtében mutatkozik, mert erre a nyugdíjalapnak múlhatatlanul szüksége van. Miként fentebb már kimutattam, az állami iskolákban —• minthogy ezek közül immár 1031-ben ingyenes oktatás van, a mennyiben ennyi állami iskolában tandíj egyáltalán nem szedetik — mindössze 185.308 korona tandíj folyt be. Ez az összeg, szemben az állami elemi népoktatásra az 1908. évi állami költségvetésben előirányzott 12 és fél millió költséggel annyira csekély, hogy ezen tandijjövedelemnek a pótlása (a mely most rendszerint az iskolák dologi szükségleteire fordittatik), illetőleg az állami elemi népiskolákban a teljesen ingyenns oktatásnak a behozatala különös nehézséget nem okoz. Ellenben a községi és különösen a hitfelekezeti népiskolákban az ingye-