Képviselőházi irományok, 1906. XXIV. kötet • 821-856. sz.

Irományszámok - 1906-846. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése "a végrehajtási eljárásról szóló 1881:LX. t.-cz. módositása és kiegészitése tárgyában" beadott 567. számú törvényjavaslatra vonatkozólag

846. szám. 417 végrehajtató részére pedig 5250 korona jutna végrehajtási alapul. Kétségtelen, hogy a tartásra jogosított feleség, fel- vagy lemenő rokon nem eshetik el a tartástól akkor sem, ha a végrehajtást szenvedőnek járandóságai bármily csekélyek is. Az azonban méltánytalan volna, hogy a tartásra jogositotfc jóval nagyobb összeget vegyen igénybe, mint a mennyi a tartásra kötelezettnek magának megmarad De nem móltányos az 1881 : LX. t.-cz. 58. §-a a nyugdíjas hivatalnokkal szemben sem, a kinek teljes nyugdíját engedi lefoglalni tartás fejében. A végrehajtást szenvedő létfentartása itt is ug}^anannyi tekintetet érdemel, mint a végrehajtatóó. A bizottság mindezeknél fogva abból indult ki, hogy a feleséget, a felvagy lemenő rokonokat illető tartási igények eléggé vannak biztosítva, ha ezekre az egyébként mentes járandóságoknak fele része igénybe vehető, tehát mind a tényleges, mind a nyugdíjas alkalmazottnál a végrehajtás alól mentes járandóság összege olykóp osztatik meg, hogy az felerészben a végrehajtást szenvedőnek érintetlenül maradjon, felerészben pedig a végrehajtó által tartására igénybe vehető legyen. A bizottság ennélfogva a ministeri javaslat 8. §-ának első bekezdése helyébe a következőt tette: »Ha a végrehajtás az adós ellen féleségét, fél- vagy lemenő rolwnait illető tartásdíj miatt intéztetik, az 5. és 6. §-ban meghatározott mentességek felényire szállanak alá.« A 10. §-hoz (m. j. 10. §.). • A ministeri javaslat 10. §-ának első bekezdése következőkép szólt: »Nyilvános számadásra kötelezett társulatoknál és gőzhajózási vállalatoknál alkalmazott hivatalnokok és szolgák, valamint általában állandó köz- vagy magánalkalmazásban levő, de az 5. §-ban fel nem sorolt egyének fizetésének, nyugdíjának vagy egyéb járandóságának csak féle része és ez is csak ugy vonható végrehajtás alá, hogy a végrehajtást szenvedő részére legalább évi 1.200 korona fenmaradjon. A gőzhajózási vállalatok személyzetét a bizottság az 5. §. első bekezdésébe tette át, az ott előadott okból. A »nyilvános számadásra kötelezett társulatoknál alkalmazott hivatalnokok és szolgák« szavakat a bizottság elhagyta, mert e §. a ministeri javaslat szerint is valamennyi, az 5. §-ban fel nem sorolt köz- és magánalkalmazásban levő egyénről szól; nincs tehát ok arra, hogy a nyilvános számadásra kötelezett társulatok alkalmazottai, a kik az emiitett általános meghatározásban kétségtelenül bennfoglaltatnak, külön kiemeltessenek. A 10. §-ban felsorolt alkalmazottaknak, valamint özvegyeinek és gyermekeinek nyugdíjára vonatkozó rendelkezést a bizottság a 13. §-ba tette át, hogy a 13. §. utolsó két bekezdését ne legyen szükség itt ismételni. Ennek következtében a 10. §. első bekezdése most már csak a tényleges szolgálati járandóságokról rendelkezik, ezeknek lefoglalhatóságát pedig a bizottság lényegileg olykóp tartja szabáryozandónak, mint a közhivatalnokokét. Nincs ok, hogy a létminimum tekintetében lényeges különbség legyen a közhivatalok és a magánalkalmazott között, miután a létfeltótelek reájuk nézve nem különböznek. A közhivatalnokok ós a magánalkalmazottak között a bizottság csak annyiban tesz különbséget, hogy mig a közhivataloknál a lakpénz lefoglalásáról külön rendelkezik, addigi magánalkalmazottaknál a lakpónz a többi járandóságokkal összeszámittatik és a lakpénzre külön nincs rendelkezés. Kép/vlh. iromány. 190Ö—1911. XXIV. kötet. 53