Képviselőházi irományok, 1906. XXIII. kötet • 785-820. sz.

Irományszámok - 1906-792. Törvényjavaslat az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetről

792. száni. 79 E magasabb ellátási összegre nézve egyébként az ellátási igénynek ugyanazok az előfeltételei kívántatnak mog, a melyek a 15. és 16. §-ban meg vannak állapítva. Mindazáltal olyan esetben, midőn az intézeti tag a szóban forgó nyilatkozatot nem tagsága kezdetén, hanem tagsága alatt utóbb teszi meg, a 15. §. 1. pontjában, illetőleg a 16. §. 2. pontjában megkívánt öt évi várakozási idő a magasabb ellátási összegre nézve az utólagos nyilatkozat időpontjától fog számittatni; mert eddig az időpontig az intézet a felelősséget az intézeti tag ellátásának esélyére nézve is viselte ugyan, de a családtagok ellátásának esélyére nézve csak csekélyebb mértékben, a felelősségnek ez a lényeges módosítása tehát úgy tekintendő, mintha a tag e nyilalkozat időpontjában újból lenne az intézet tagjává, éppen ezért — de meg azért is, nehogy a tag az utólagos lemondással az intézet rovására jogtalanul spekulálhasson, akkor élve az utólagos lemondás jogával, a mikor az ellátási igény neki előreláthatólag már amúgy sem használhatna, — a várakozási időnek is újból kell kezdődnie s ennek folyományaként az ellátási összeg nagysága tekintetében is a mathematikai táblázat alkalmazásánál az intézeti tagnak az az életkora irányadó, a melyben ő az utólagos nyilalkozat időpontjában volt. Ha tehát az utólagos nyilatkozatot tevő intézeti tag az új várakozási idő elteltét nem éli meg, vagy annak eltelte előtt az intézet tagjai közül munkaképtelenség miatt töröltetik: özvegye és gyermekei a magasabb összegű ellátást nem fogják követelhetni; a dolog természetéből következik azonban, hogy a rendes összegű ellátáshoz való igényüket, ha ennek a 15. és 16. § ban meghatározott előfeltételei meg vannak, ebben az esetben is érvényesíthetik. Maga a munkaképtelenség okából törölt tag azonban a munkaképtelen tagot megillető ellátást többé nem fogja érvényesíthetni, mert lemondó nyilatkozata vele szemben végleg hatályos marad. E nyilatkozat rendszerint nem is vonható vissza, mert a visszavonás a számításokban zavart s az intézet viszonyaiban bonyodalmakat idézhetne elő, s különösen, mert különben a tag a lemondás visszavonásával az intézet rovására ugyancsak jogtalanul spekulálhatna, akkor élve a lemondás visszavonásának jogával, a mikor egyfelől már tudja, hogy nem nősül, másfelől pedig érzi, hogy a munkaképtelenség küszöbén áll. Csakis akkor, ha a nyilatkozattal kedvezményes helyzetbe jutott feleség meghalt és ellátásra jogosult gyermekek nincsenek, lehet a visszavonást nyugodtan megengedni, mert ilyenkor a lemondás visszavonásából zavar és bonyodalmak nem származhatnak, a jogtalan számítás veszélye sem fenyeget annyira, de különösen, mert nyilvánvaló méltánytalanság lenne, ha a lemondó tag, a ki esetleg korán veszti el feleségét és gyermekeit, de a kiről ennek daczára a másodszori nősülés nem vélelmezhető, egész életfogytáig kénytelenittetnék minden ellenszolgáltatás reménye nélkül az évi járulékok terhét tovább viselni. Az érvényes visszavonással önként érthelőleg az intézeti tag a munkaképtelenség esetében őt megillető ellátáshoz való igényét ismét visszanyeri. Á SÍ §-ho$. Már az általános indokolásban ki volt emelve, hogy tekintettel azokra a nagy eltérésekre, a melyek az egyes ügyvédek rendes évi jövedelmeinél előfordulnak, a rendes évi intézeti járulékokat a javaslat oly lehetőleg csekély összegben állapítja meg, hogy azokat általában a legcsekélyebb jövedelmű ügyvéd is is rendszeresen fizethesse. A javaslat módot kivan azonban nyújtani arra is, hogy