Képviselőházi irományok, 1906. XXIII. kötet • 785-820. sz.
Irományszámok - 1906-792. Törvényjavaslat az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetről
792. szám. 49 Melléklet a 792. számú irományhoz. Indokolás az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetről szóló törvény • javaslathoz, L Általános indokolás* Az ügyvédi pálya nem mindenkor oly jutalmazó, hogy a vagyontalan ügyvéd munkaképtelensége esetére önmagának s családjának, halála esetküpedig hátrahagyott családtagjainak megélhetését, vagy csak a nyomortól és nélkül lözésektől való megmentését is eleve biztosítva láthatná. Sok esetben az ügyvédi karnak nem a legérdemetlenebb tagjai azok, a kik e pálya esélyei és mostoha kereseti viszonyai miatt aggodalommal nézhetnek a maguk és családjuk jövője elé. Az ügyvédi pálya természetével jár, hogy egyenlőtlenül és aránytalanul oszlik meg a kereset a kar tagjaik özött; e pályának évről-évre fokozódó túltömöttsége pedig még súlyosbítja e helyzetet s állandóan közrehat a pálya jövedelmezőségének csökkentésében. Az ebből keletkező verseny nem csak a megélhetés föltételeit súlyosbítja, de az ügyvéd működését némelykor oly térre is tereli, a mely a kar tekintélyével össze nem egyeztethető. De ha magasabb szempontból kárhoztatnunk kell is egyeseknek ily terekre tévedését, sokszor annak szülő okát a család jövőjeért való jogosult aggodalomban ismerhetjük fel, a melyből a jövőről való gondoskodásnak a kellő korátokat átlépő túlhajtása legtöbbször fakad. A jelen javaslatnak ugyan nem az a czélja, hogy az ügyvédi pálya kereseti viszonyait megjavítsa; ehhez sok mindenféle tényezőnek közrehatása lenne szükséges s az ügyvédi szervezet munkában levő reformjának keretében kell majd ebben az irányban megfelelő intézkedéseket tenni; a javaslat azonban az ügyvédi kar erkölcsi és anyagi erejének fokozására oly intézményt kivan teremteni, a mely e pálya legégetőbb baján fog — habár egyelőre szerényen is — segíteni, a mennyiben a munkaképtelenné vált ügyvédeknek és az elhalt ügyvédek hátrahagyott családtagjainak megélhetését — legalább a létminimum határáig — Képvh. iromány. 1906—1911. XXTÍT. kötet. 7
