Képviselőházi irományok, 1906. XXIII. kötet • 785-820. sz.
Irományszámok - 1906-820. Sziklai Ottó inditványa, illetőleg törvényjavaslata a pozsony-országhatárszéli helyi érdekű villamos vasut engedélyezéséről
820. szám. 461 A Ház közgazdasági bizottsága ülésén, mikor ezt az ügyet tárgyalta, 1.500, egyezerötszáz pozsonyi polgár aláírásával ellátott kérvényt nyújtottam be, a melyen ennek a vasútnak engedélyezését kérik. A pozsonyiak 1907. május 28-án népgyűlést tartottak, a melyen a vasút engedélyezését kérték. A népgyűlésnek ezt a határozatát ötven tagból álló küldöttség hozta el a ministerelnöknek, a keresk. ministernek és a Ház elnökének. Wekerle minisierelnök határozottan megígérte a küldöttségnek, hogy a vasutat kívánatosnak tartván, pártolja és azt óhajtja, Kossuth minister szinte nem nyilatkozott ellene, hanem alkalmas időben tárgyaihatónak látszott vélni, Justh házelnök ugy nyilatkozott, hogy a Ház tagjai komolyan tanulmányozzák az ügyet. Pozsony város törvényhatósági bizottsága 1898-tól fogva előbb csak Hamburgig építendő gőzmozdonyu, utóbb ezen villamos vasút tárgyában számtalanszor irt fel a kormánynak, képviselőháznak, indokolta, kérte, sürgette. A pozsonyi ipar és kereskedelmi kamara szinte többször sürgette, igen alapos véleményes felterjesztéseket is tett, így 1903, 1907 és 1908-ban. Hogy mennyire téves az az állítás, hogy a vasutat Wien vagy Ausztria erőszakolta Pozsonyig és Pozsony—Wienig, az kitűnik abból, hogy Cserháti már emiitettem czikkében azt mondja, hogy mikor 1898-ban Hainburg város és a többi osztrák község küldöttsége Wittek akkori vasúti ministertől a pozsony—hamburgi vasút támogatását kérte, az osztrák minister azt válaszolta: minek nyissunk mi a magyaroknak kaput; szívesen támogatnám a vasutat, hacsak a magyar határig menne. Az »Actionscomité der Eisenbahninteressenten der elektr. Bahn Wien— Pressburg« 1901. augusztus 30-jkán az osztrák vasúti ministerhez intézett (42.019. szám) feliratában előadva, hogy hallomások szerint Alsó-Ausztria tartománygyülésén szó van arról, hogy Fischamendtől—Petronellig építsék meg a vasutat (ez a 20 kilóm, vasút, ha kiépül, akkor t. i. Wien—Hamburggal közvetU' nül össze lesz kapcsolva) azt mondják ezek az osztrák érdekeltek, hogy szerintük ezt a tervet csak azért emlegetik, hogy azzal a wien—pozsonyi vasút ügyét nehezítsék és nyíltan kimondják, hogy ez a fischamend — petronelli vasút az ő vidékük érdekének nem felelne meg, mert akkor a fő czél, vagyis, hogy élelmi szert szállíthassanak egyenesen Wienbe, nem valósulna meg. De mert Fischamend nem nyerne azzal a vasúttal, mert annak Wiennel közlekedése ugyanaz maradna mint eddig, Hamburgnak pedig nem lenne jobb közlekedése Wiennel és Pozsonynyaí, Tekintettel most már arra, hogy a tervezett pozsonyi—wieni vasút 1. Pozsonynak semmi tekintetben nem árt, hanem hasznára van, 2. az országnak is hasznára van, 3. a magyarságnak és Pozsony magyarosodásának kárára nincs, 4. azt a vasutat nem Wien, hanem a vélünk szomszédos osztrák községek és Pozsong város óhajtja, 5. a legközvetlenebbül érdekélt pozsonyi iparosok és kereskedők kívánják és csak azok ellenzik, a kik Wienben a selejtes árút potom áron megvásárolják és Pozsonyban drágán adják el, 6. a vasútnak nem engedélyezése ugy a városnak és az országnak kimondhatatlan kárt okozna, 7. a vasút csak helyi érdekű vasúti, \ 8. a magyar érdekeltek a díjszabásra nagy befolyást nyernek és a részvénj^ társaságnak joga és kötelezettsége ugy ü magyar, mint az osztrák államra is átszáll^ ha az illető vonalrészt megváltja, 9. ennek a vasútnak megépítését az előbbi kormányok is akarták (egyes-egyedül v dr ( Láng volt keresk. minister ellenezte, de az is csak függőben hagyta az ügyet),
