Képviselőházi irományok, 1906. XXII. kötet • 704-784., CVIII-CXXIV. sz.

Irományszámok - 1906-708. A közgazdasági bizottság jelentése az 1902. évi márcziushó 5-én kötött, a czukorra vonatkozó brüsszeli nemzetközi egyezményhez tartozó pótegyezmény és jegyzőkönyv beczikkelyezése végett benyujtott 682. számú törvényjavaslatra vonatkozólag

708. szám. 43 708. szám. A közgazdasági bizottság jelentése az 1902. évi márczius hó 5-én kötött, a czukorra vonatkozó brüsszeli nemzetközi egyezményhez tartozó pótegyezmény és jegyzőkönyv beczikkelyezése végett benyújtott 682. számú törv ényj avaslatra vonatkozólag. Az. 1903. évi I. törvény czikkbe iktatott brüsszeli egyezmény a czukorra vonatkozólag szakit a kiviteli jutalmaknak rendszerével. Azon kivánság által vezettetve, hogy a különböző származású répa- és nádczukor közti verseny feltételei egyenlővé tétessenek, eltörli a jutalmakat és korlátolja az úgynevezett surtaxeot. A szerződő felek kötelezték magukat arra, hogy az olyan országokból származó czukrot, a mely országok a termelésnél, vagy kivitelnél jutalmakat nyújtanak, a bevitelnél külön vámmal sújtják, esetleg a bevitelt egészen ki is zárják. Ezen brüsszeli egyezmény létrehozásánál Nagy-Británia irányadó szerepet játszott, sőt annak főtényezője volt. A konservativ kormány ugyanis, szemben az angol fogyasztók érdekeivel, a melyek az olcsó czukor mellett szóltak, szükségesebbnek tartotta a tengerentúli gyarmatok és birtokosok czukortermelésének védelmére kelni. Ezt a brüsszeli egyezménynyel bizonyos fokig el is érte. Azóta azonban a szabadelvű kormányzat jutott uralomra s ez az ellenkező felfogást téve magáévá, megindította a tárgyalást az 1908. évi szeptember hó 1-én lejáró brüsszeli egyezménynek módositása iránt. A meginditott tárgyalások folyamán világossá lett az. a mit különben az angol kormány nem is tagadott, hogy a kötendő szerződésben bizonyos fokig érvényt akart szerezni az angol fogyasztók igényeinek. Szemben NagyBritánia követelésével, a szerződő feleknek módjában lett volna ez egyezményt Nagy-Británia nélkül tovább fentartani, esetleg azt 1908. szeptember hó 1-je után meg nem újitani. Ezen lehetőségeknek egyike sem mutatkozott előnyösnek. Legcélszerűbbnek látszott, ha az egyezmény Nagy-Británia kívánságainak megfelelően, de úgy módositassék, hogy abból a szerződő feleknek még ez úton is bizonyos előnye legyen. A hosszú időre nyúlt tárgyalásnak eredménye a bemutatott pótegyezmónybe 6*