Képviselőházi irományok, 1906. XXII. kötet • 704-784., CVIII-CXXIV. sz.

Irományszámok - 1906-706. Törvényjavaslat az állami telepitésről és parczellázásról

32 706. szám. • ságos osztály alkotta a Nemzet gerinczót, mint az ország fentartó eleme, de ma már a jogok általánosításaval s különösen a középbirtokos osztály meggyengülésével — a polgári elemek nagy rétege az, a mi alkotja a nemzet gerinczét, természetesen úgy az ő vállain nyugszik az ország fentartásának súlyos feladata is. Hogy azonban ez az osztály feladatának meg is felelhessen, módot kell nyújtanunk arra, hogy idehaza megélhessen; módot kell nyújtani arra, hogy a haza földjének — bár kis mértékben — ő is tulajdonosa lehessen s ezáltal is görcsösen ragaszkodjék ahhoz a röghöz, a melyen élnie és halnia kell. Mig az állam által ez ideig kisérletezóskópen gyakorolt telepités nem vált be, — hisz ennek az a látszata volt, mintha nem is a nép érdekében, mint inkább egy néhány tönkre ment földbirtokos érdekében történt, addig a magánosok által eszközölt telepités, illetőleg üzleti parczellázás nemzeti veszedelemmé nőtte magát ki. Lehetetlen a kimólet hangján beszélnünk akkor, midőn ezen — kevés kivétellel — lelketlen uzsorásokf nagymérvű zsarolásairól kell megemlékeznünk. Elszorul a szivünk, midőn látjuk, hogy mikóp vetette magát ez a kalózhad a szegény földóhes, jóhiszemű népre, melyet miután kifosztott mindenéből, kegyelemből vándorbotot ós koldustarisznyát akasztott nyakába. Annak a 200 — 300° o-os haszonra keresztül vitt parczellázásnak igazi romboló hatását még csak ezután fogjuk észlelni, mikor a szegény kiszipolyozott nép az elviselhetetlen terheket tovább fizetni öröklött vagyonának felemésztésével sem birja. Ezer ós ezer család (kifosztva mindenéből) nyúl majd a vándorbothoz azok közül, kik bankok, vagy magánosok által eszközölt üzletszerű parczellázás boldogságában résztvettek. Az állam és a társadalom közönynyel nézte és nézi ezen lelketlen üzérek romboló munkáját, kik még arra se voltak ós nincsenek tekintette!, hogy a magyar földet a magyarnak megtartsák, hanem kapzsi ós önző czóloktól vezetve, segédkezet nyújtanak a magyarság depossedálására, melyet a nemzetiségi pénzintézetek, különösen az erdélyi részekben, már amúgy is czéltudatosan nagysikerrel végeznek. Ezt a romboló munkát, ezt a kalózkodást az állam tovább nem tűrheti a nélkül, hogy saját létérdekeit fel ne áldozza. Midőn tehát az oly szükséges állami telepités eszközeiről gondoskodunk, egyúttal lehetetlenné kell tennünk az oly káros, magánosok által eszközölt telepitést és parczellázást. A törvényjavaslat el van készülve arra az ellenszenvre, mely valószínűleg támadni fog bizonyos oldalról, a kötött és nem kötött birtokoknak telepítési czélokra való törvényes kisajátithatása miatt. Ezzel a kérdéssel, bármennyire fájó is egyeseknek, le kell egyszer számolnunk. Le kell pedig számolnunk vele addig, a mig békés állapot keretén belül ezt megtehetjük, és ne várjuk be a viszonyok odafejlődósót, hogy a kényszer behatása alatt kellessen megfelelő compensatió nélkül megadnunk azt, a mit most békésen jószántunkból, megfelelő compensatió és törvényes kereten belül megadhatunk. Mig határainkon tul égő falvak, romhalmazok ós vérben fetrengő holttestek hirdetik a kizsarolt, elkínzott és földéhes nép erőszakos fellépését: addig nálunk még békésen munkát kér a nép s bizonyos idegességgel már kenyeret követel a proletár. A proletár követelése hidegen hagy, mert nélkülözi a törvényes és erkölcsi alapot; de annál inkább cselekvés terére szólít a nép jogos kérése, melyet megszívlelnünk emberi és hazafias kötelességünk; önálló ipar, uj gazdasági ós birtokpolitika az, mely a kis existentiáknak állandó munkát ós megélhetést képes biztosítani. Az önálló ipar megteremtése, közjogi akadályokkal küzd; az uj gazdasági politikának azonban mi se állja útját, hacsak nerh a mi rövidlátásunk és a velünk született nemtörődömség.